Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

11. Három fiók kinőtt: eme' Törvénytudó, ama' pap, Egynek vitézi érdeme Véres jutalmakat kap. Csak egy maradt a háznál Az ősi gazdaságnál. 12. Jó kis segítő is került Menyül a jó anyának, Hordozni a nagyobbra gyűlt Terhét a ház bajának. Gondos, serény, eszes, jó, Napához úgy hasonló. 13. Gyakorta a két öszveűlt Szépen megért öregnek Körülte már a kertbegyűlt Másod rajok csevegnek. Egyik csapat cicázik, Egy báboz, egy cocózik. 14. Némely'k após combjára ül, Némeíy'k alatta bujkál Kislyány kereng anyós körül, Egy a fején babrikál. Igy mulat olykor-olykor A kétszeres gyerekkor. 15. Egy kis legény fára mász Keres gyümölcs puháját, Vagy elterült ponyvára ráz, S megrakva inge alját, Hogy kedveket találja, A véneket kínálja. 16. Héj! mond após, midőn kezem E fákat oltogatta. Egy vén dudás, emlékezem Biz erre mondogatta: Hogy boldog, aki fába Ólt kislegény korába. (1828) FAZEKAS Mihálynak (1766-1828) ez a verse élete legvégén keletkezett, s a Debreceni Kalendáriumban jelent meg. Mivel egy kalendáriumot előbb állítanak össze, hogy az új esztendőre már megjelenjék, feltehetően 1827-ben írta. A költő 1828. február 23-án halt meg. Utolsó vagy utolsó verseinek egyike, amelyben az életről való felfogását, mintegy filozófiáját is összegzi. JULOW Viktor szerint méltatlanul elfelejtett vers, s mint idill méltó párja, illetve előzménye ARANY Családi körének, PETŐFI Téli esték című remekének. Az idill veszélyes műfaj, mert gyakran