Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
FÜVESSY Anikó: Az alföldi kerámia stílusváltozásai
Kevés tárgy képviseli a nagylaki anyagot. Első datált készítményük egy 1860as zöld alapon karcolt butella, mely a 19. század végéig változatlan formában divatos. Egy 1890-es butykoskorsón barna alapon színes írókázott díszítménnyel találkozunk, mely a fontosabb divatáramlatok ismeretéről tanúskodik. 40 Tószegen datált mázas készítmények csak a 19. század végétől maradtak fenn. A néhány ekkor készült edény részben zöld mázas és karcolt, részben okkeren színesen írókázott. 41 Tószegre a reformkor végén Vásárhelyről, majd a 19. század második felében Mezőtúrról és Szegvárról is települt át több fazekas. A tószegi inasok és segédek a mezőtúri központot is gyakran felkeresik. Stílusukon a 20. század első felében a mezőtúri ecsetes hatás is megfigyelhető. 42 A 19. század utolsó negyede táján Szeged, Kecskemét, Kalocsa, Nagykőrös, Békéscsaba zöld alapon karcolt mintázatú italtartó edényekkel jelentkezik, melyek az 1880-as években kiszínesednek. 43 Ez utóbbira Vásárhely mellett már a mezőtúri kerámia is hat, ahol a kezdeti, zöld alapú karcolt vagy feketével írókázott kerámiák az 1860-as évek elejétől fehér alapon színes, majd sötétokker alapon fekete-fehér darabokkal, később a dudin színessel írókázott stílussal egészülnek ki. Forma és díszítmény szempontjából a szegedi edények a gazdagabbak, ahol a barna alapon metszett borosedények önállóbb stílusfejlődésről tanúskodnak. 44 A stílusfejlődés a közepes nagyságrendű déli központokat sem kerüli el. A kiszínesedés azonban ezeknél alig figyelhető meg. Általában is elmondhatjuk, hogy Tótkomlós kivételével a dél-alföldi közepes és kisebb nagyságrendű centrumok a 19. század első felének hagyományosabb stílusában dolgoznak. Néhány központnál (Vásárhely, Szeged, Gyula, Szegvár) figurális megoldásokkal is találkozunk (férfit vagy nőt megjelenítő italtartók, medvét ábrázoló dohánytartók). Északi kisebb regionális központok A 19. század utolsó harmadát ugyan a kisebb regionális központok létrejötte jellemzi, de kivételek is akadnak. A már meglévő központok nagyságrendje változhat, illetve a létrejövök gyors kiteljesedése is megfigyelhető. Északon erre az időszakra Tiszafüred az Alföld második legnagyobb tálasközpontjává válik, míg Mezőcsáton a termelés fokozatosan két-három műhelyre csökken. A gyöngyösi központ 1860 után néhány év leforgása alatt közepes nagyságrendűvé és Tiszafüredhez hasonlóan divatirányítóvá fejlődik. A kisebb területet érintő észak-alföldi központoknál látványos stílusváltozást tapasztalunk a gyöngyösi, egri készítmények megjelenésekor. Tiszta formában hoz40. MFM 50. 848. 1.; MMM 53. 4109. 1.; NM 53. 61. 183.; MMM 53. 4950. 1. 41. BÁNKINÉ Molnár Aranka 1998.; DaM 63. 123. 1.; DaM 63. 126. 1.; DaM 60. 5. 1.; DaM 63. 20. 1.; AJ M 60.1.68. 42. BÁNKINÉ Molnár Aranka 1998. 17-18. 43. Kecskemét: Bozsó-gyűjtemény (Kecskemét); AJ M 60. 33. 1.; AJ M 60. 1. 58.; AJ M 64. 2. 4.; Kalocsa: KaJM 72. 1. 25.; KaJM 72. 1. 24.; Bozsó-gyűjtemény (Kecskemét); Nagykőrös: AJ M 60. 1. 56.; AJ M 60. 1. 66.; Békéscsaba: NM 53. 61. 189.; MFM 50. 781. 1.; MMM 60. 25. 1.; MFM 50. 805. 1. 44. NM 73. 52. 1.; NM 15635.; NM 73. 52. 1.; NM 53. 61. 735-736.; MFM 50. 755. 1.
