Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
FÜVESSY Anikó: Az alföldi kerámia stílusváltozásai
tokát. Szeged fazekasai valószínűleg a török közvetítésú, fésűs díszű, illetve egy szín zöld vagy sárga, továbbá a zöld alapon sárga mázas karcolt vagy rátétes díszítményű darabok készítésében jeleskedhettek. 4 Az időben Szegedet követő vásárhelyi kerámiák is ilyen jegyeket sorakoztatnak fel. Az emlékanyagban Vásárhely 1798-tól változatos, datált edénytípusokkal képviseli magát. Zöld vagy sárga mázasok, rátétes, metszett és karcolt díszűek, mázfoltok és körbefutó fésűs dísz teszi ornamentikájukat változatosabbá. Az írókás virages madármotívum az 1820 után készült butykoskorsók és szilkék, fazekak körében tűnik fel először. Vásárhelyet tehát a török és délszláv közvetítésú elemek mellett a régi magyar ólommázas kerámia hatása is elérte, de súlya a 18-19. század fordulóján még elenyésző volt. 5 Vásárhely edénytípus, ornamentika és díszítőtechnika tekintetében egyaránt az alföldi kerámia nagy hatású központja. Itt jelennek meg elsőként a paraszti használatú divatedények, a technikák közül az agyagmetszés és a sgraffito, a díszítmények közül a madár (1801), a körzővel szerkesztett rozetta (1828). 6 Az alföldi nagy közvetítőközpontok közül Szeged, Debrecen és Miskolc céhei korai, Hódmezővásárhelyé késői alapítású. Környezetükben fekszenek azok a kisebb-nagyobb városok, melyek 1820-1840 között ismerkednek meg a mázas és díszített kerámia gyártásával. A települések fazekasainak létszáma és vásárlókörzete is kisebb, ezek az alföldi fazekasság közepes nagyságrendű centrumai. Közepes nagyságrendű központok Az Alföld közepes nagyságrendű fazekasközpontjaiban nagyjából azonos időpontban, a reformkorban jelennek meg a mázas készítmények. Az északi központok közül Gyöngyösön egy 1823-24-ben készült boroskancsó, Mezőcsáton 1828as miskakancsó, Tiszafüreden 1828-as butykoskorsó a legkorábbi datált mázas készítmény. Gyöngyösről azonban ettől a kancsótól eltekintve az 1860-as évek elejéig más mázas készítményt nem ismerünk. Súlya - Egerhez hasonlóan - csak a 19. század második felében növekszik meg, s válik a hevesi stílus irányítóközpontjává. A legkorábbi darabok a Dél-Alföldön Szentesen 1821-es butykoskorsó, Makón 1839-es butella, Gyulán 1839-es butella, Mezőtúron 1844-es butykoskorsó és Csongrádon 1848-as tintatartó. Azt várnánk, hogy délen követhető nyomon elsőként az alapstílus közepes nagyságrendű központokba való áramlása. Az emlékanyag áttekintése azt jelzi, hogy az igényeket Vásárhely nagyrészt ki tudta elégíteni, mely egyúttal vonzáskörzetének határait is a várhatónál jobban kitolja. Az első hullámban a három-ötezres mezővárosok fazekasai vették át a divatossá váló mázas kerámia készítését. Mezőcsát fazekasai a 18. század végétől építették ki kapcsolatukat a miskolci fazekascéhhel, ahol több fiatal inas- és legényként hosszabb időt töltött. 7 1810 után közülük többen Mezőcsáton nyitottak mű4. BÁLINT Sándor 1977. 224-225. 5. KRESZ Mária 1990. 317.; KRESZ Mária 1991. 48. 6. TJM52.434.1.; Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad, leltári szám: 7858. 7. FÜVESSY Anikó 1991. 8. FÜVESSY Anikó 1990.
