Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
FÜVESSY Anikó: Az alföldi kerámia stílusváltozásai
AZ ALFÖLDI KERÁMIA STÍLUSVÁLTOZÁSAI FÜVESSY ANIKÓ A 18. század végétől az Alföldön is növekvő számú új stílusú fazekaskészítmények a hódoltságkor mázas kerámiájának két meghatározó stílusa köré rendeződnek. Az egyik stílust az írókával rajzolt vörös, zöld és barnás növényi, elvétve állatalakos (madár, szarvas, ló) ornamentika és az ólommáz jellemezte. A másik csoportnál a zöld és sárga alapszín és máz a kedvelt, melyet mázfoltok, fésűsdísz, továbbá karcolt elemek díszítettek. A két stílus eredetét tekintve is eltérő, az első magyar, a második török és délszláv közvetítésű. Továbbvivő központjai északon Debrecen és Miskolc, délen pedig Szeged és Hódmezővásárhely. Az eredetét és stílusát tekintve is kétféle ízlés határvonala Szolnok fölött húzódik. Mindkét csoport stílusa ugyan kapcsolódik a 16-17. századi anyaghoz, de a 18. században attól fokozatosan távolodik. Ezt a lebomló, korábban sokkal nagyobb területet lefedő stílust viszik tovább, illetve formálják a vevőkör ízléséhez a 18-19. század fordulójától az alföldi stílusirányító központok. Az Alföld északi része és peremvidéke a magyar népi kerámia legjobban kutatott területe. 1 A néhány hiteles 18. századi példányon a motívumegyszerűsödés és motívumkisebbedés egyaránt megfigyelhető. Ahogy a 19. századhoz közeledünk, a díszítmények szerkezeti rajza is változik. Az edény formáját egyre inkább figyelembe veszi, annak kiemelt részeire koncentrál. Az edények alapszíne a két északi központban fokozatosan megváltozik. Az 18-19. század fordulójától a vörös, zöld, ritkábban barna alapszínű edények a gyakoribbak, fehér engób csak elvétve fordul elő. Miskolcon az írókázott ornamentika visszaszorul, míg Debrecenben némileg átalakulva kivirágzik. Miskolc írókás díszítményével a vonzáskörzet stílusára mégis hatott, melyről a miskolci kötődésű központok motívumkincse tanúskodik. A 18-19. század fordulóján a vízszintes tengely mentén elhelyezett hullámvonalas leveles-virágos indák, a függőleges tengelyű, néha olaszvázából kinövő dúsabb, kinyílt vagy bimbós virágú csokrok, gránátalmák és szőlőfürtök a leggyakoribb motívumok. A tárgyak egy csoportján rátétes díszítményt találunk, függőleges bordákat, pecsételt gombokat, levél-, virág-, állat- és emberalakokat. A Dél-Alföld stílusára az alig ismert szegedi központ mellett a hódmezővásárhelyi hatott. 2 A térség 18. századi anyagáról alig van ismeretünk. A szegedi készítményeket a 18. századból csak az 1777-es datálású rátétes díszű, zöld mázas céhkancsó képviseli. 3 A századforduló stílusáról egy 1803-as árszabás nyújt ada1. Az egyes központok monografikus feldolgozása: DOMANOVSZKY György 1953.; SZALAY Emőke 1993.; FÜVESSY Anikó 1993.; VIDA Gabriella 1999.; A lazán ide kapcsolható Sárospatak: ROMÁN János 1955. 2. KISS Lajos 1914-1916.; KRESZ Mária 1990. 3. MFM 52.2102.1.
