Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BALASSA M. Iván: Stílusváltozások a magyarországi templomok festett asztalosmunkáiban

szerkezetét a barokk festőibb, nyugtalanabb díszítésmódja váltja fel".

33 A „mintakönyv-váltást" újabb kutatásai alapján MIHÁLY Ferenc kétli, szerinte itt a stílusváltás a generációs váltással magyarázható - a barokkos munkák az Umling-fiúk munkái, és így az egy évben két mennyezet festése is érthetőbb.

34 Erre a korra megváltoztak a megrendelők, de - legalábbis Umlingék - még céhbeli mesterek, mint ahogyan az a Szucságon (Kolozs m., Suceagu - Románia) 1775-ben föstő Asztalos Boka János, aki a kolozsvári céh vezetője ekkor

35 Szilágylompért (Szilágy m., Lompir- Románia) 153 kazettából álló mennyezetét az egyik feliratos tábla tanulsága szerint ugyancsak „Kolosvári Czéhes Asztalos Budai Sámuel Készíttése Ezen Mennyezet. És Az Prádikálló széknek is Festése 1778 Esztendőben Testvére András Legénye lévén.",

36 vagy erről tanúskodik a matolcsi (Szatmár m.) egyház jegyzőkönyvének bejegyzése, mely szerint „... azon Templombeli Kar elein volt írás..., melyen az olvastatott: Ezen Kar készíttetett Kapitány György Ur Predikátorságába, Szabó Ferencz és Szántai Miklós czéh Mesterek idejében, Debreczeni Asztalos Kertész Ferencz által, 1767dik esztendőbe..."

37 és a példák még tovább sorolhatók lennének. De mellettük megjelennek azok is, akikről nem tudjuk, hogy céhbeliek, sőt munkájuk alapján feltételezhetjük, hogy céhen kívüliek, „kontárok", vagy valamilyen okból (már) nem érzik szükségét annak, hogy e szervezet tagjai legyenek. Az utóbbira példa az a Vasvári Ódor Gábor, aki a Felső-Tisza vidéki templomok stílusteremtő mestere a 18. század végén. Működése több szempontból is említésre méltó. Mindenekelőtt azért, mert az azonosítható festőasztalosok közül neki ismert, marad fent a legtöbb munkája. Igaz, először csak 1794-ben a vámosoroszi (Szatmár m.) szószék hangvetőjéhez csatlakozó táblán nevezi meg magát: ,,Készíttetett... Vasvári Gábor által 1794-dik Esztendőben Pünkösd Havában", és ezen kívül mindössze egy esetben fordul elő neve az általa készített templombelsőben, Hermánszegen (Szatmár m.), a templom keleti záró falán festett feliratos táblán egy hosszú felsorolás így fejeződik be: Ep/pitteték ez Urházát, T Kas/sai Sámuel Prédikátorságában / V. Ódor Gábor Asztalos mes/ter Által 1799-ben." Az összehasonlító vizsgálatok szerint már 1771-ben Kisszekeresen, két év múlva Nagyszekeresen dolgozott, és Hermánszegig mintegy tíz olyan templombelső vagy részlet van, ahol működése feltételezhető, például 1776 - Lónya, mennyezet, 1782 - Tarpa, 1787-89 - Mánd, 1790-es évek - Csaroda, egyes részletek, 1792, 1798 - Túrricse, 1793 - Milota, 1802 - Tiszabökény, BoöoBe - Ukrajna. A hermánszegi működéséről TOMBOR Ilona - KISS Kálmán nyomán - úgy tudja, hogy ez esetben az egész templom, tehát az épület is a „papi családból származó" mester munkája.

38 Ez több szempontból is figyelemre méltó, egyrészt, hogy 33. TOMBOR Ilona 1947. 17. kk., 21. 34. MIHÁLY Ferenc szíves szóbeli közlése 35. MIKLÓSI Sikes Csaba 1993. 19. 36. BOROS Judit 1982. 133. 37. SzSzmM. II. 38. KISS Kálmán 1878. 523. „Építője volt a papi családból eredt Vasvári Ódor Gábor asztalosmester."; TOMBOR Ilona 1969. 66-67.