Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

LISZKA József: A szlovákiai magyar néprajzi tudományosságtól az európai etnológiáig

gyeimen kívül, hogy a magyar népköltészeti kutatás történetében először a pozsonyi Magyar Hírmondóban jelent meg az a felhívás, amely német, angol, olasz és francia mintára népköltészeti gyűjtésre szólítja föl az olvasókat. IPOLYI Arnold, aki nemcsak tájunk szülötte, hanem élete egy fontos részét is itt töltötte, s néprajzilag fontos műveit is itt alkotta, szintén kora európai színvonalán állott,

4 A sort folytathatnám... A törés 1918-ban látszik bekövetkezni, amikor az akkor mesterségesen létrehozott (mondhatni: a nemzettestből kihasított) cseh/szlovákiai magyarságot megfosztották értelmisége egy jelentős hányadától, egyesületeit beszüntették, de legalábbis működésüket lehetetlenné tették stb. Ennek ellenére azonban épp ebben az időszakban (tehát 1918 és 1945 között) született néhány olyan munka, amelyek optimizmusra adhattak volna okot tudományszakunk jövőjét illetően. Elsősorban a BALOGH Edgár nevével fémjelzett Sarlós mozgalom tevékenységéről van szó. Tudni kell, hogy a mozgalom, a regös-cserkészetből kisarjadva a szlovákiai magyarság néprajzi kutatása elméleti és gyakorlati tennivalóit is megfogalmazta. BALOGH Edgár a somorjai székhellyel 1927-ben létrehozott Csallóközi Múzeum évkönyvébe írott programcikkében már-már a történeti antropológia határát súroló gondolatokat fogalmazott meg.

5 Később, amikor a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (népszerű nevén: Masaryk Akadémia) megalakulása alkalmából 1931. november 15-én a csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság a Komensky Egyetem Jogi Karán az intézmény jövőjéről megbeszélését tartott, a sarlósok voltak a hangadóak. Ezt az akkor kiadott, DUKA ZÓLYOMI Norbert által szerkesztett memorandum szelleme (és az aláírattak jegyzéke) is tanúsítja. Ezen a helyen BALOGH Edgár a néprajzi kutatómunka céljait, lehetőségeit, feladatait ismerteti, a korábbiakhoz képest kidolgozottabb formában. A programtervezet érdemi részét nem lesz haszontalan teljes terjedelmében idézni: „A tervszerű folklorisztikus és etnográfiai munka első, alapvető feladata a gyűjtés és konzerválás, második, feldolgozó feladata az összehasonlítás és magyarázás, végül harmadik, reprodukáló feladata a hasznosítás a kultúrtörténeti fejlődés számára. A háromszoros szakszerű feladat részletezése a következő: /. A néprajzi gyűjtés és konzerválás. 1. A kisebbségi magyarság területén összegyűjtendő megfelelő szakmabeli utasítások alapján a népi kultúra minden még fellelhető szellemi emléke vagy élő maradványa. Felállítandó e célból a kisebbségi magyar folklór kézirat- és fonográfgyűjteménye. 4. Vö. KÓSA László 1989.; LISZKA József 1990. 5. BALOGH Edgár 1928.; A prágai német egyetemen végzett BALOGH ebben a munkájában is figyelembe veszi szlovák és cseh szerzők eredményeit, s más írásaiban is tanújelét adja, hogy tájékozott volt a környező népek néprajzi irodalma legfrissebb eredményeiről. NAUMANN, Hans akkor nagyhatású elméletét éppúgy ismerte, mint a korabeli magyar néprajz jeles képviselői (GYÖRFFY, SOLYMOSSY stb.) munkáit.