Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

ZENTAI Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban

2. kép. Ácsolt ágy az 1392-ben festett mártonhelyi (Vas m., ma Mjartanci, Szlovénia) Szent Márton-templomban Aquila János falképén. Fotó: ZENTAI Tünde 1999. A földpadkán alvásra csupán következtetni tudunk a 13. századi nagykőrösi, kardoskúti régészeti nyomok, a szomszéd népek gyakorlata és az alföldi recens anyag összehasonlítása alapján. A „kemencén neveltük a gyermekeinket" szólás 16. századi valóságára utal egy kolozsvári kovács tanúvallomása 1584-ben. A kemencén, a tűzlócán alvás valószínűsíthető továbbá a 17. századi adatok és az Alföldet övező, kívülfűtős kemencével még nem rendelkező területeken tapasztalt 19. századi szokások nyomán. Ugyanúgy, mint a moldvai csángóknál és Románia több részén a 20. században még fényképezett a karólábú ágy és pad (4. kép) megléte, amelyek már a tatárjárás előtt meghonosodhattak. Az ágyszékláb használata a 20. századi szlavóniai és palóc példák, valamint a 17. századi források alapján tételezhető föl. Amint a felsorolásból kiviláglik, nem kétséges az egymás mellett létező sokféle ágy népi ismerete, a birtoklók körét azonban nem tudjuk hitelesen megvonni. Egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezünk a speciális gyermekbútor, a bölcső használatáról. A Szent Margit kanonizációja során fölvett vallomásoknak köszönhetően a bölcső népivé válásának folyamata a 13. század végétől követhető. 1552-ben HELTAI Gáspár általános bútordarabként szól róla. A 16. századi kolozsvári boszorkányperek jegyzőkönyvei már a zsellérek köréből is megörökítik, WATHAY Ferenc pedig a bölcsőjükben árválkodó kisdedek ábrázolásával jelképezi a háború sújtotta falusi nép szenvedéseit. Van tehát bölcső, és a 16. századi boszorkányperekben többször említik a szülő anya 'gyermekágy'-át, a gyermekáldás megtisztelt helyét és a rontások célpontját.