Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere
re, ahol keresztet is állíthattak. 18 Az istentiszteleteket házaknál tartották. 1769-ben iktatták be plébánosukat, melyen Dósa Pál jászkun kapitány személyes jelenlétével biztosította a rendet, majd több évre királyi biztost rendelt ki a plébános védelmére, hogy az 1701-ben történtek meg ne ismétlődjenek. 1773-ban épült fel az első katolikus templom, mely 1906-ig állt, akkor építtették jelenleg is álló templomukat. Az új templomot Foltin János jászkiséri születésű plébános építtette saját pénzén, illetve a módosabb katolikusok közadakozásából. „A dédanyám sokat emlegette, hogy a Jánoshidáról ideköltözött Túróczi család egy tehén árával járult hozzá a templomépítéshez." Feljegyezték, hogy a templomépítés sem folyt zavartalanul, az olasz építészek tervei szerint készült templomot olasz kőművesek fejezték be, mert a magyarok Lajer Pál vezetésével sztrájkoltak. A reformátusok nem nézték jó szemmel a katolikus vallás tárgyi emlékeit, a kereszteket, szentek szobrait. Ezért amikor a katolikusok a temetőben keresztet állítottak, a református legények éjszaka ledöntötték. Ma is áll az a kőkereszt a jászkiséri katolikus templom előtt, melyet felirata szerint 1839-ben állítottak és 1842-ben újraállítottak, mert a reformátusok ledöntötték. Az egyházi ünnepek igen sok alkalmat adtak a két felekezet közötti összetűzésekre. Saját ünnepeit mindkét felekezet tisztelte és szigorúan betartotta, ellenben egymás ünnepeit nem nagy becsben tartották. A reformátusok nem nézték jó szemmel a katolikusok sokkal gyakoribb ünnepeit, böjti szokásait. Dósa Pál jászkun kapitány a 18. század végén panaszolja, hogy a Márk-napi búzaszentelői körmenetet a reformátusok rendre megzavarják. A körmenet nem tud zavartalanul kimenni a határba, mert a reformátusok arra hajtanak kocsival és mivel félre kell állni, megbomlik a menet rendje A legnagyobb katolikus ünnepet, a búcsút is mindig megzavarták. A búcsú május 3-án a Szent Kereszt feltalálásának ünnepén volt, s mivel ez volt a Jászság első búcsúja, ezért a szomszéd településekről is nagy számban jöttek át (Jászapáti, Jászladány, Jászivány, Tiszasüly, Pély stb.) „...Az olyan nagy ünnep volt katolikus részről, hogy még a szomszéd községekből is átjöttek. Törökszentmiklósról gyalog jöttek abban az időben ide. Nagyon nagy ünnep volt, de a reformátusok ezt nem tartották. Néhány református gazda ekkor hordatta ki a trágyát. Fogta a katolikus béresét, oda kellett neki állni a négy ökör mellé, össze kellett rakni ünnepnapon a trágyát. És az út két oldalán voltak a búcsús sátrak és a két sátor között végighajtatta a négy ökröt, a trágya meg lehullott, piszkított. Nem lehetett szólni, nem is mertek volna a nagygazdának szólni." A kerületi tanács azonban nem nézte jó szemmel, hogy a református gazda ünnepeken is munkára kötelezi katolikus cselédjét, ezért többször szóvá tette és tilalmazta. A Jászkun kerület közgyűlése 1818-ban megállapítja, hogy a „kerületekben mindenütt rendesen megtartják az ünnepekre vonatkozó munkatilalmakat kivéve Jászkiséren, ahol a református gazdák a katolikus cselédekkel, béresekkel a mezőn vasárnapokon és nagyobb ünnepnapokon naplemente előtt a szekereket megrakatják és általuk más munkákat is vitetnek végbe." 19 A tiltó rendelkezések 18. VÁNDORFY János 1895. 116-117. 19. BELLON Tibor 1997. 298.
