Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere

hatására azonban megbánásnál és szóbeli ígéretnél többet nem tudtak az ünneprontókból kicsikarni. A tanácsi jegyzőkönyvek feljegyzése szerint Jászkiséren Kucy József cselédeivel együtt nyomtatott Nagyboldogasszony napján. Hibáját elismerte és megfogadta, hogy ezután „pápista cselédgyeit kötelességeiknek teljesítésére és az ünnepeknek megtartására szorosan fogja kötelezni."

20 Népi kultúra, népszokások Azt is megvizsgáltam, hogy az eltérő vallás milyen különbségeket idézett elő a népi kultúra különböző területein, például a lakodalomban, a temetkezési szokásokban, a népi táplálkozásban, a népviseletben, a nyelvjárásban. Az erős felekezeti szembenállás megosztotta a település kultúráját, nem vették át egymás szokásait, a saját hagyományaikat őrizték, ápolták, nem következett be az a kulturális asszimiláció, illetve kölcsönhatás, ami különböző felekezetűek, illetve nemzetiségűek hosszabb együttélése során általában végbemegy. Lakodalom: a katolikusoknál a lakodalmi étrend első fogása tyúkhúsleves csigatésztával, a reformátusok ezt nem vették át, ők birkapaprikást fogyasztottak, vagyis ők őrizték meg az archaikusabb étrendet. Másrészt a katolikusok sokféle kalácsot sütöttek a lakodalomra, a vőfély is speciálisan font kulcsos kalácsot vitt a kezében tisztségének jeleként, valamint a lakodalmi asztalt is telerakták kaláccsal, kenyér helyett is azt fogyasztották. A reformátusoknál ez nem volt szokásban, ott viszont a lakodalom jellegzetes süteménye volt a túrós rétes, a szárított túrós rétes. A lakodalmi menet felállásában is különbség volt. A reformátusoknál; elöl mentek a koszorús párok, utána a menyasszony a vőféllyel, a násznagyok, majd a vőlegény a két koszorúslánnyal. A katolikusoknál viszont elöl ment a vőfély, aztán a vőlegény az első koszorúslánnyal és csak azután jöttek a koszorúspárok, majd őket követte a menyasszony az első koszorúslegénnyel, utána a násznagyok és a vendégsereg. A katolikusoknál két helyen, a menyasszonyos és a vőlegényes háznál is volt lakodalom. Éjfél előtt azonban felkerekedett a menyasszony háznépe, felpakoltak ételekkel és átmentek a vőlegényes házhoz, ők voltak a hérészesek. A menyasszony megterített és megvendégelte a vőlegény násznépét a hozott ételekkel. A reformátusok ellenben végig egy helyen, a vőlegényes háznál ünnepeltek. A vendégsereg, a menyasszony hozzátartozói a lakodalom előtti héten ide hordták az ételeket. A lakodalomban hagyományosan cigánybanda szolgáltatta a talpalávalót, ezt a szokást a reformátusok előbb elhagyták. Temetési szokások: a koporsó elhelyezésében, a ravatal melletti felállás rendjében is voltak különbségek. A reformátusok, amikor kihozták a házból a koporsót, az ajtó vonalában egyenesen helyezték el, a katolikusok viszont keresztbe tették, lábbal a kapu felé, hogy nehogy visszajárjon a halott. A ravatal melletti felállás rendje sem egyezett. A katolikusoknál a halott fejénél álltak a legközelebbi hozzátartozók, szülők, gyerekek, baloldalt a rokonság, rokonsági fok szerint elhelyezkedve, jobboldalt az ismerősök, a pap pedig a halott lábánál. A reformátusoknál vi20. BELLON Tibor 1997. 297-298.