Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere
amikor Jancsit megismerte a család, kimondottan szeretettel fogadták addig, amíg meg nem tudták, hogy katolikus. Tóth nagyapám, aki 100 holdas gazda volt, azt mondta, hogyha olyan szép az a katolikus, mint Szűz Mária képe a falon, ebbe a családba akkor se jöhet. Végül katolikus templomban esküdtünk, ott kereszteltük a fiamat, egyszerűen a család bele volt betegedve." Észak-Magyarországon, a Bódva völgyi Hidvégardón (Borsod m.) történt, hogy a katolikusok a katolikus lányt ki akarták harangozni, amiért református legényhez akart hozzámenni. A legény barátai azonban éjszaka ellopták a harang nyelvét, elrejtették a búzatáblában, hogy ez a példátlan eset meg ne történjen. 15 A vegyes házasság esetén nehezen tudtak megegyezni - főként a szülők ellenállása miatt - a születendő gyermek vallásában. A katolikus egyház ebben az esetben kiváltképpen szorgalmazta, hogy a fiatalok a pap jelenlétében reversálist adjanak, vagyis írásban ígéretet tegyenek arra, hogy gyermekeiket katolikus hitben fogják felnevelni. 16 Ebben az esetben még az is előfordult, hogy református apának katolikus hitű lett a fia. Ez a rendelkezés 1868-ig volt érvényben. Ezt követően elrendelték, hogy a születendő gyermekek nemük szerint kövessék a szülők vallását, tehát a fiúgyermekek az apjuk, a lánygyermekek az anyjuk vallását öröklik. Végül a polgári házasságkötés bevezetésekor 1895-ben a szülők szabad rendelkezési jogává tették gyermekük vallásának megválasztását. A jászkiséri anyakönyvi bejegyzések arról tanúskodnak, hogy vegyes házasság esetén az utódok általában reformátusok lettek, mivel ennek a vallásnak nagyobb volt itt a presztízse. A keresztszülők kiválasztásánál az volt a szokás, hogyha fiú született, az apa, ha lány, akkor az anya rokonságából választottak keresztszülőket. Templom, vallási kisemlékek, egyházi ünnepek Az ellenreformáció idején a katolikus egyház arra törekedett, hogy a református templomokat visszaszerezze, többnyire oly módon, hogy katolikus papot nevezett ki, és a lakosságot a katolikus vallás gyakorlására akarta kényszeríteni. Ezek az intézkedések azonban nem mindig vezettek eredményre. Mindkét fél igyekezett bizonyítani a templomhoz való ősi jogát. Sőtér Ferenc jászkun kapitány 1700-ban panaszt emelt az egri érseknél a jászsági reformátusok engedetlensége miatt: „...bizony kegyelmes uram, minket pápistákat az idevaló kálvinistáknak nagyobb része a pogányoknál is alábbvalónak tart... Ezért ha a pápista prédikációk, keresztelések, esküdtetések és temetések gyakorlására nem erőlteti őket, sem belőlük, sem gyermekeikből soha pápista nem lesz." 17 A jászkisériek 1701-ben elűzték az odarendelt katolikus papot, templomukat megtartották, és igyekeztek megakadályozni, hogy a katolikus pap megtelepedjen a községben. A katolikusoknak sokáig nem volt se papjuk, se templomuk, 1765-ben azonban temetőt jelöltek ki részük15. SPISÁK Mária 1994. 16. A Pallas Nagy Lexikona 14. kötet. 17 GYŐRY János 1978.
