Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere

ját ünnepelték a jászok, akkor minden jászsági község nagy küldöttséggel képviseltette magát, leszámítva az egyetlen Jászkiséri, ahonnan csak azok mentek el a főbíró, főjegyző segédjegyző és a hajdú -, akiknek hivatalból ott kellett lenni. A reformátusok magukat műveltebbnek, komolyabbnak tartották: „a református komolyabb felfogású, viselkedésében tartózkodóbb, megfontoltabb és határozottabb..." vagy „a református inkább a műveltség felé hajlott, a katolikusok pediç az öltözködésre, a külszínre adtak." A vallásról vallott felfogásuk is különbözik: „Én a református vallást tartom igazi magyar vallásnak. Itt az istentiszteletek mindig magyar nyelven folytak. A katolikusoknál csak most tartják magyar nyelven a szertartást. A reformátusok jobban jártak és járnak a templomba." A köszönési formák is különböznek: „Ha református ember más felekezetűvel találkozott, köszöntése a jó reggelt, jó napot, jó estét volt. Ha viszont két református találkozott, a napszaknak megfelelő köszönés elé mindig odatették az Adjon Isten megkülönböztetést."

13 Házassági kapcsolatok, az újszülött vallása A két felekezet viszonyát a házassági kapcsolatokon lehet legjobban lemérni. Ennek kimutatására anyakönyvi kutatást végeztem Jászkiséren, az 1845-1950 közötti időszak házassági anyakönyveit néztem át.

14 Megállapítottam, hogy a vizsgált időszakban mindkét felekezet részéről erős vallási endogámia érvényesült, vagyis a katolikusok és a reformátusok is csak egymás között házasodtak, ritka volt a vegyes házasság. A vegyes házasságok esetében a házasulandó felek nem a középparaszti rétegből kerültek ki, hanem általában kereskedők, iparosok, idegenek, (például dohánybeváltó tisztek, mert Jászkisér dohányfeldolgozó falu volt), sőt a falusi értelmiség is. Másrészt azok kötöttek vegyes házasságot, akik családi, társadalmi szempontból hátrányos helyzetűek voltak (például özvegy, vénlány, megesett lány, árva stb. (Például 1875-ben „egy evangélikus 48 éves özvegyember elvett egy 42 éves római katolikus megesett lányt".) De a törzslakosságot kitevő református népesség változatlanul nem nyitott kifelé, csupán 1945 után, amikor a felekezeti hovatartozás már nem eset olyan súllyal latba. A házasságkötések területi megoszlását tekintve a reformátusokra ezen a téren is az endogámia jellemző, vagyis falun belül egymás között házasodtak, míg a katolikusokra inkább az exogámia, mivel eredeti lakóhelyükről, a szomszédos jászsági községekből választottak maguknak házastársat. 1945-ben 61 házasságból 21, 1946-ben 83 házasságból 14, 1947-ben 75-ből 18, 1948-ban 79-ből 15, 1949-ben 82-ből 22 volt vegyes, vagyis 1945 után már számszerűen is kimutathatók a vegyes házasságok, előtte azonban nem, mivel csak egy-két esetben fordult elő évente. A vegyes házasságok népéletbeli visszhangjára is érdemes kitérni. A vegyes házasságok még az 1950-es években is nagy vihart kavartak. Egyrészt nem akarták, hogy más vallású kerüljön a családba, másrészt nem tudtak megegyezni a születendő gyermek vallásában. „Nálunk János az egyetlen katolikus a családban. Nagyon érdekes volt, 13. Lásd Csete Balázs Honismereti Szakkör, 1996. 14. A jászkiséri református egyház házassági anyakönyve 1845-1895.; A jászkiséri római katolikus egyház házassági anyakönyve 1845-1895.; Polgári házassági anyakönyv 1895-1950. SZML.