Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere
amint el is jöttek, de azokat asszonyok által kiverettük és így már ez a Tóth Sárának kitolásával együtt harmadik rendetlenségünk volna. Melly cselekedetünkért sokkal nagyobb és több büntetést érdemlettünk volna annál, amelyet igazságosan vagyis inkább irgalmasan elvettünk. Mindazonáltal tekintetbe vévén a Tekintetes Nemes Districtusoknak benyújtott alázatos Instantiánkat és rossz cselekedeteinknek megbánását, valóban vélünk kegyesen és irgalmasan bántanak. Azért mi is ezen levelünk erejével arra magunkat lekötelezzük, hogy ennek utánna az olyatén gonosz és botránkoztató cselekedetekben magunkat nem avatjuk, a közönséges rendeléseknek engedelmeskedünk, a Tekintetes Nemes Districtusok tiszteihez minden alázatos engedelmességgel leszünk, egy szóval: minden csendességben és békességben fogunk lakni, hogyha pedig ennek utána vagy legkisebb engedetlenségben vagy afféle botránkoztató tselekedetekben tapasztaltatnánk, tehát akkor ezen Reversális Levelünk erejével az Helységbül kiverettessünk nemcsak mi, hanem még a Successoraink is és az előbbeni régi fönt elől számlált rossz cselekedeteink is reordeseál-lyanak annyira, mintha ennek utána vinnénk vagy vitetnénk végben. Mellynek nagyobb biztonságára és elhitelére adunk ezen saját kezünk kereszt vonásával és az Helység pecséttyével megerősített Reversális Levelünket." A vizsgálat során ügyeltek arra, hogy a zavargások legfőbb oka, a vallás ne kerüljön szóba, ezért birtokpernek állították be. Almásy Pál jászkun főkapitány többször felhívta a kerületi tisztek figyelmét arra, hogy a „religio" dolgát ne keverjék bele. Az egyház ugyanis nem akarta, hogy erőszakos cselekedeteinek írásos nyoma maradjon. A türelmetlenségi per évekre megbénította a helyi elöljáróság életét. Hosszú évekig kérvényezték a szabad bíró- és nótáriusválasztást és a redempció során megszerzett kiváltságaik újbóli szabad gyakorlását. 2. Tanulmányom második részében azt vizsgálom meg, hogy hogyan alakult a két felekezet lélekszáma az elmúlt századokban, milyen volt az egymáshoz való viszonyuk, hogyan vélekedtek egymásról, szokásaikról, ünnepeikről, a másik vallásáról, és hogy az eltérő vallás milyen konfliktushelyzeteket teremtett. Egyúttal azt is látni fogjuk, hogy a 18. századi vallási összetűzések, s főként a türelmetlenségi per, s annak következményei milyen hosszan tartó felekezeti elszigetelődéshez vezettek, mely a népi kultúrában is éreztette hatását, s mely valójában csak a 20. század második felében kezdett oldódni, s napjainkra már bizonyos fokú asszimilációhoz, a két felekezet közeledéséhez vezetett. SZABÓ László a jászok egyik meghatározó etnikai sajátosságának tartja a jász expanziót. 9 A túlnépesedett jászsági települések rajokat bocsátottak ki magukból, benépesítették a 18. század végétől a Kiskunságot és Kunszentmártont. A katolikus jászok terjeszkedése magán a Jászságon belül is érvényesült, főleg a 19. századi tanyásodás következtében, mely megélhetési és munkalehetőséget teremtett számukra a kevésbé expanzív jászsági községek határában. Mivel Jászkisér református falu volt, ezért itt korábban, az ellenreformáció idején bizonyos szervezett katolikus betelepítésről is tudunk, később azonban a jászokra jellemző spontán 9, SZABÓ László 1978. 3-37.
