Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere

nács onnét el nem ment, semmit sem cselekedtek, hanem midőn hummicskáimat két kocsira felrakták volna és kitolták volna az gyepre, Sülye Mártonné az asszonyi rendnek eképp kiáltott: „Törjétek öszve az házát!" mind én reám, amint öszve is törték. Midőn pedig már a két kocsi hummicskám az gyepre kihuzattatott volna, még akkor egy hummicskám Ladányrul Kisér felé jött ökrös szekéren... azon ökrös szekeret az asszonyi rend visszaverte. Ezeken kívül a főbíró menyecske lánya Csősz Györgyné, aki az uramat tövis seprűvel megütötte, ezt mondotta: „az hol kutyává lettél, ott ugass!" Szerény Mihály juhásza ezeket mondotta: nékem: „Kutya, Disznó teremtette hitűje, baszom a pogány lelkedet, nem az házadat köllene letörni, hanem Tégedet megölni.!" Melyek után midőn Tőlük azt kérdeztem volna, hogy miért cselekednék ezt velem, Szerény Mihályné azt felelte, hogy „másszor is így cselekedtünk az ilyenekkel."

7 Az 1763-ban tárgyalt perben a hatalom a kiűzött katolikus asszony mellett állt, a református lakosokat és a kiséri elöljáróságot pedig elítélték a történtekért. A kihallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a kiséri tanács biztatta fel az asszonyokat a ház lerombolására, mivel nekik nem kellett a felelősségre vonástól tartani. A kiséri bírák és lakosok a vizsgálat folyamán az asszonyokat nem akarták elengedni a Jászapátiban tartott kihallgatásokra sem. Az 1763. május 4-én hozott ítéletben kötelezték őket arra, hogy Tóth Sára házát felépítsék, amíg ez meg nem történik, addig a fővádlott, aki a ház lerombolását indítványozta, köteles a házát átengedni nekik. A kiséri bírót, nótáriust és azokat a tanácsbelieket, akik részt vettek a zavargásban, leváltották, és helyükre új tisztviselőket helyeztek. A redempció során szerzett kiváltságaiktól meg akarták őket fosztani és nem engedték, hogy maguk közül bírót és nótáriust válasszanak. Az asszonyok általában figyelmeztetésben részesültek, s a per azzal ért véget, hogy a kisériek reversálist adtak, melyben megfogadták, hogy többé nem engedetlenkednek, illetve ha a jövőben mégis megtörténne, akkor minden eddig elkövetett bűneikért magukra vállalják az eddiginél sokkal szigorúbb büntetést. A jászkisériek 1763. május 4-én kelt reversális levele:

8 „Alább megírtak adjuk tudtára és emlékezetül mindeneknek, akiknek illik, most vagyis jövendőben ez Reverzális Levelünknek Rendiben, hogy mi jóllehet sok rendbéli rendetlen botránkoztató tselekedeteinkért és a Tekintetes Nemes Districtusok determinatiójának egynehányszor való megvetésiért, semmint állításáért azok ellen és magunk jó és Istenes végezésünk s egyességünk ellen tett újabb rossz végezésinkért, azonkívül, hogy már innét Helységünknek Római Catholicus Plebanussát még in Anno 1701, az asszonyok által minden cselédestül gyalázatosan kitolattuk volna a határra. Történt annak utána, hogy minek utánna in Anno 1739. rajtunk uralkodó Pestis Kisérrül sok gazdákat kitörlött volna, Boldogult Méltóságos Erdődy Gábor akkori egri püspök hozzánk azaz azok helyében pápista lakosokat akkoriban Nemes Jász és két Kun Districtusokban lévő Nemzetes Vitézlő Podraczky György adminisztrátor Urunk consensussából kivánt inplantaltatni, 7. HILD Viktor 5. kötet 123-124. 8. Prothocollum Jászkisér, 1763. Szolnok Megyei Levéltár (SZML).