Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere

detlenségüket elfelejtik. Az iratok szerint a kiséri bírák a döntést meghallgatták és nagy megbánást tanúsítottak. Ahogy azonban a kerületi tisztviselők kitették a lábukat, gyűlést hívtak össze és úgy döntöttek, hogy megpróbálják megakadályozni Tóh Sára visszaköltözését és követeket küldenek Almásy Pál jászkun főkapitányhoz, hogy megnyerjék a hozzájárulását. Addig is követet küldtek Jászladányba Paróczay András esküdthöz, hogy csak egy kis ideig tartóztassa fel Tóth Sárát. A tanács 2 aranyat küldött neki, amit nem fogadott el, és visszautasította a kérésüket is. Közben harmadnapra híre ment, hogy Tóth Sára három kocsival Kisérre tart. Érkezését harangszóval adták a falubeliek tudtára. A kihallgatási jegyzőkönyvek szerint az egész falu kint várta: „a nép minden garádgyán úgy állott, mint a fűnek sűrűsége" vagy „...oly számossan jelentek meg ellenem az férfiak, mert az nap sem a Kiséri, sem a Kürti földön kivül több egy ekénél nem volt." Amikor Tóth Sára megérkezett kiséri házához „nem tudatik minemű Gonosz, rendetlen és botránkoztató indulattal viseltetvén a Kissiri asszonyi Rend közönségesen, nevezetesen pedig Kun Luka és Nagy Katalin, Boros Jánosné, Csősz Györgyné és az öreg Orosziné, úgymint a több seregnek vezérlői és gyulasztói s több lakosok is említett Tóth Sára házára rohanván közakaratbúi és eltökéllett rossz szándékbúi ennek szegény ügyefogyottnak házát, kertét és Istállóját szétbontották összetörték és földig le hanták, ezzel meg nem elégedvén, portékáját két kocsin falun kivül tolni... vakmerően bátorkodtak..."

6 Ismerjük meg a történteket a felperes Tóth Sára előadásában, a jászkun kerületi gyűléshez intézett panaszleveléből: „Ezen folyó esztendőben, ugyan most folyó Martius havának 7-ik napján Ttetes Palatinális Főkapitány Uraknak parancsolattya mellett Nemzetes kapitány Nagy Mátyás Úr, Dósa Pál assessor és Paróczay András esküdt uraimék végezésébül (melyet egyenlő akaratbul az Jászkiséri Tanáccsal véghez vittek) magam hajlékában hitves társammal és Gyermekeimmel Jászkisérre három szekérrel mentem volna, akkoron mihelyest az magam háza eleiben értem volna két kocsi bagásiámmal, azonnal Szentpéteri Sámuel polgár hozzám jött, mondván: „Jöjjön kend fel Sára az helység házához Bírák Uraimék Hívattyák kiendet," melyre én eképpen feleltem: „Láttya Kegyelmed hogy még kocsin vagyok, hadd rakjam ki hummicskámat rúlok, hadd horgyam be az házamban, azonnal felmegyek" Erre felele az polgár: „de mingyárt jöjjön kiend, mert úgy parancsolták." Én erre is így feleltem: „addig semmiképpen nem mehetek, miglen a kocsikot meg nem szabadítom hummicskáimtúl, azután bizonyosan felmegyek." Ezzel a polgár tűlem elmenvén, hát csakhamar ott az egész Tanács rajtam jött, mely közül legelsőbben a Főbíró megszólalt ekképpen: „Miért nem jöttél fel az Bírák parancsolattyára? Talán Úr akarsz itt lenni? hiszen nagy rettenetesség ez, amit cselekszel. A bíráknak hírivei sincsen, hogy te most bejöjj ide lakni, hanem Húsvét vagy Sz. György napja volt az bejövetelednek terminussá, a Ttetes Úr Hírével sincs a dologh." - ezen beszédet pedig Gábor János mindenekben hasonlóképpen újította. Luktor András eképpen szólott: „Nagy istentelenség, amit cselekszel!" Ezen beszéd alatt az asszonyi rend ugyan mind jelen volt, de még a Ta6. Részlet Almássy Pál jászkun főkapitány 1763. április 3-án kelt leveléből. HILD Viktor II. 245.