Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GULYÁS Éva: A jászkiséri kálvinisták türelmetlenségi pere

erős ellenállásába ütköztek, és olyan erőszakos események sorát indították el, melynek következményei a 20. századig kihatottak. A török kiűzése után Telekessy István egri püspök katolikus papot helyezett Jászkisérre Zorger János jászberényi káplán személyében.

4 A püspök 1700-ban beiktatta hivatalába, a templom kulcsait a reformátusoktól elvette és a templomot Szentháromság tiszteletére felszentelte. A református papot pedig kiutasították a faluból. Sőtér Ferenc, a jászkunok nádori alkapitánya Szent Márton napja táján személyes jelenlétével is megerősítette a plébános kinevezését, és elrendelte, hogy a lakosok csak a katolikus paptól fogadhatják el a szentségek kiszolgáltatását, különben pénzbírságra ítélhetik őket. Azonban 1701 -ben vízkereszt táján néhány református asszony a paplakra tört, a plébános holmiját összeszedték, szekérre rakták és kivitték a falu határába. A papot pedig arra kényszerítették, hogy lóháton elhagyja a falut.

5 Sőtér nádori alkapitány kárpótlást vett a történtekért, elhajtatott egy juhnyájat és egy szarvasmarhacsordát, valamint a lakosokat pénzbírság megfizetésére kötelezte. A jászkiséri lakosok a pap gabonáját pénzben megváltották, és a templomi felszereléssel együtt utánaküldték. Ezzel az ügyet hivatalosan el is intézték. A kiséri reformátusok azonban nem felejtették el, hogy templomukat erőszakkal elfoglalták, és a katolikus ünnepek megtartására akarták őket kényszeríteni. Nem beszélve arról, hogy erejüket meghaladó anyagi áldozatra is kényszerültek. A következő összetűzésre az 1739. évi pestisjárvány után került sor, amikor a pestisben elhunyt kiséri református gazdák helyére katolikusokat akartak beköltöztetni. A jászkiséri elöljáróságnak azonban ezt is sikerült meghiúsítani, „az asszonyok által azt is kiverettük". Ezt követően 1763-ban egy rekatolizált asszony, Tóth Sára második férjével, Cseh Jakabbal és gyermekeivel vissza akart költözni Jászladányból jászkiséri házába, de a kiséri asszonyok lerombolták a házát és kiűzték a faluból. Miután a sértett Tóth Sára panaszt tett a kerületi hatóságoknál, perbe fogták a történtekért felelős jászkiséri asszonyokat, illetve az elöljáróságot is, mivel nem akadályozta meg, sőt inkább támogatta az esetet. A történet röviden a következő: Tóth Sára jászkiséri lakos, miután első férje, Molnár István meghalt, eladta földjét jászkiséri rokonának, Kovács Jánosnak 98 Rhenus forintért. Jászladányba költözött, ahol újra férjhez ment és családjával együtt rekatolizált. A jászkun kerületi tanács azonban a földvásárlást jogtalannak minősítette, mivel a föld nem az elhunyt feleségét, hanem a gyermekeit illette meg. Ezért arra kötelezte a földvásárlókat, hogy adják vissza a földet, Tóth Sára pedig visszafizeti a vételárat. A kisériek azonban sem a földet nem akarták visszaadni, sem a vételárat nem akarták felvenni, mivel attól tartottak, hogy Tóth Sára visszaköltözik Jászkisérre. 1763. március 4-én a kíséri bírák előtt felolvasták Almásy Pál jászkun főkapitány levelét, melyben az állt, hogy a 98 Ft-ból a kisérieknek visszafizetnek 30 Ft-ot, a ház árát, melyet a házban lakó felvett, és megegyeztek, hogy Tóth Sára visszaköltözhet, ha akar. A föld felét a vásárló Kovács János egy évig használhatja, utána köteles ingyen visszaadni. Azt is közölték velük, hogyha mindezt engedelmesen végrehajtják, összes korábbi enge4. VÁNDORFY János 1895. 114-115.; SOÓS Imre 1985. 375. 5. A néphagyomány szerint nem asszonyok, hanem női ruhába öltözött férfiak űzték ki a papot.