Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KEMÉNYFI Róbert: Szakrális tér - „etnicitás" - nemzetállam

a nemzeti kisebbség fogalmának fontos dimenziója a vallási hovatartozás. 29 A nemzetállami nemzeti kisebbség fogalmában a vérközösségi gyökerek kiemelé­sén túl a valláson van a hangsúly. A néprajzi, antropológiai kutatások különböző ágain - hasonlóan a fenti etnikai vizsgálatokhoz - az utóbbi évtizedekben a tudomány „szigorúságának" követel­ményeként újra és újra felmerül az egzakt mérés igénye 30 , pontos, összehasonlít­ható adatok felhasználása és egyáltalán a statisztikai szemlélet meghonosítása. A néprajzi helyi vizsgálatok sokaságának értelmezése előbb-utóbb megkövetel egy olyan koordináta-rendszert, amellyel az adatok közötti esetleges ellentmondások értelmezhetők, és amely háló segítségével az elméleti következtetésekhez az ada­tokat elrendezhetjük. 31 A magyar vallásszociológia számára is probléma a vallá­sosság mérése. A kérdés - hasonlóan az „etnicitás" méréséhez, hogy lehet-e ob­jektív számokba önteni a mérhetetlen vallási-kulturális dinamikát? Alapkérdés, ha egyáltalán mérünk, akkor mit és hogyan mérünk? A vallásosság a kérdés feltevé­sétől függ. Miben hiszünk? Teremtés? Isten? Milyen kritériumokat adunk meg? Pl. a teremtéshez. A másik elméleti alapkérdés - és a néprajz fő problémája a statisz­tikával -, hogy hogyan lehetne mérni (ezzel azonnal „időtlenné" tenni, azaz moz­dulatlanként rögzíteni) és a kultúra állandó változásából kiragadni olyan jelensé­geket, melyek nagyon rövid időtávon, akár a következő órában változhatnak? Valamivel egyszerűbb a felekezeti hovatartozás mérése. A keresztelést szokták alapadatként megadni, akkor is, ha valaki nem tartja a hitét, hiszen ez a szentség egyszeri (kivéve az újrakeresztelő mozgalmakat, kisegyházakat) és az egész éle­ten át egy meghatározott egyházhoz kötötten elkísér. 32 Ám a szociológusok is ér­zékelik, hogy ez a mód sem szerencsés, hiszen a vallásosságot éppen a dinami­kájától fosztja meg. Nem lehet egyetlen adathoz kötni a vallásosság mérését pél­dául egy olyan, a görög katolikusságot is érintő térségben (Közép-Európa), ahol az elmúlt évtizedekben az újszülöttek legtöbbjét valamilyen felekezethez tartozó­nak megkeresztelték, de mégsem tartotta sem a család, sem a megkeresztelt gyermek a hitét, sőt megkereszteltsége ellenére ateistának vallotta magát. 33 Éppen ezért a közép és kelet-európai rendszerváltás után a legkülönbözőbb becslések látnak napvilágot a reform országok felekezeti megoszlásáról. A vallási kérdések finomabb megközelítésére ezért bevezették a belső (intrinsic) és külső (extrinsic) vallásosság fogalmát. A belső vallásosság mérésére egyedüli elfogadható technika az önbesorolás. A külső vallásosság árnyalt megkö­29. „A nemzeti kisebbségek heterogén szociális struktúrájú népcsoportok, de vagy a modern nemzet­államok kialakulásával párhuzamosan vagy országterület-módosulás (egyesítés, elszakadás) kö­vetkeztében egy idegen államban élnek vagy oda kerültek, valamint az őket körülvevő környezettől eltérő nyelvvel és (általában) vallással rendelkeznek." HECKMANN, Friedrich 1992. 6. 30. Már LÉVI-STRAUS strukturalizmusát is üdvözölték e szempontból. Úgy vélték, hogy a struktúra fo­galma lehetővé teszi a mérést, hiszen látszólag matematikai formulák is helyet kaptak az ilyen jel­legű etnológiai kutatásokban. BOHANNAN, Paul-GLAZER, Mark (szerk.) 1997. 583. 31. NEIßER, Horst 1970. 106. 32. TOMKA Miklós 1973. 46. 122-135. 33. Adatokat lásd TOMKA Miklós 1988. 2. 113-118.; TOMKA Miklós 1994. 72. 4-5. 329-343.

Next

/
Thumbnails
Contents