Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KEMÉNYFI Róbert: Szakrális tér - „etnicitás" - nemzetállam
Véleményem szerint, azonban nagy ívű, makroszintű etnikai és vallási elemzésekre, gondolatok megfogalmazására szükség van, ám hiányosságaikat a saját vagy az általunk részletesen ismert régiókban kiegészíthetjük, az elmélet csapdáit elkerülhetjük. HUNTINGTON ugyanis a gondolatának megfogalmazásakor - többek között - etnikai, vallási térképekre, választási adatokra, politikai folyamatok elemzésére támaszkodott. A vallási térképek szerkesztéséhez viszont mérhető (kvantitatív), jól körvonalazott statisztikai adatokra van szükség. Ezért vizsgálnunk kell azt is, hogy mennyire megbízhatók a gondolata alapját képező vallási adatok. És egyáltalán, lehet-e mérni a vallásosságot? Milyen felmérés alapján szerkeszthetők meg a vallási térképek és ezek az adatok hogyan követik nyomon a felekezeti térfolyamatokat? A kérdést ismét az etnikai és a vallási hovatartozás párhuzamba állításával, az etnikum és vallás összefüggésének értelmezésével szeretném megközelíteni. Az „etnicitás" és a vallásosság mérésének lehetősége Az antropológiai, néprajzi szakirodalomban az etnicitás fogalma állandóan változó dinamikus modellként jelenik meg, melynek lényege a másiktól való eltérés megfogalmazása, hangsúlyozása. Fredrik BARTH ezt úgy fogalmazza meg, hogy „nincs alapunk úgy kezelni magatartásokat, mintha azok egyszer s mindenkorra rögzítettek s az idők során változatlanok lennének... hogyan kezeljünk valamit, ami egyszerre változtatja határait és tartalmát." 26 Nem lehet úgy beszélni az etnikai csoportokról, mintha azok valódi entitások, közösségek és tartós (belsőleg homogén) kollektívák lennének. Nem lehet az etnicitást az emberi természet elidegeníthetetlen és változtathatatlan részeként kezelni. 27 Ebből következik, hogy az etnikai csoport fogalmának nyugati, államnemzeti értelmében „egyszerű" kulturális és/vagy vallási, nyelvi jelentése van. Olyan csoportként értelmezi ez a megfogalmazás az etnikai vagy vallási csoportot, melyet bármilyen önként vállalt azonosság összekapcsolhat. 28 Ebben a nemzetmodellben - hasonlóan az etnikai csoporthoz a vallási kisebbségek a különböző szociális csoportok egyik változóban, mozgásban lévő kategóriájaként jelennek meg. Bármilyen vallási statisztikai magatartás tehát mindenki elidegeníthetetlen joga, és ez az önkéntes bevallás kell hogy legyen az egyetlen elfogadható vallási statisztikai mérési alap. Közép-Kelet- és Délkelet-Európa nemzetállami (kultúrnemzeti) keretei között - hasonlóan az etnikaihoz - a vallási hovatartozást a történelmi kontinuitás nyomatéka hatja át. Nem egy változó entitásként, hanem statikus, a kereszteléssel kapott, a felmenők eredettudatával, a mindennapi tapasztalatok közös birtoklásával legitimált, térbeli vetülettel is rendelkező rendként fogják fel. Azért is fontos ezt a Nyugat és Kelet közötti felfogásbeli különbséget hangsúlyozni, mert a nemzetállamokban 26. BARTH, Fredrik 1996. 3. 27. BRUBAKER, Rogers 1996. III. 7. 26-41.; HOBSBAWM, Eric J. 1992. 34-37. 28. HECKMANN, Friedrich 1992. 30-39.
