Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)
tudomány, a néprajz, a nyelvészet, és a botanikatörténet szempontjából egyaránt jelentős munkának számít a közép-európai térségben MELIUS könyve. A prédikátor, a református MELIUS a teológiai harcokban a középutat képviselte, a lutheri irányzattal ifjúkorában szakított, de az unitáriusok radikálisabb nézetével is szembe helyezkedett. MELIUS figyelme fokozatosan a növényvilág és a népi gyógyászati eljárások felé fordult FRAXINUS Gáspár hatására, aki számos főúri családban gyógyított, orvosa volt például Erdődy Péternek, de Oláh Miklós esztergomi hercegprímásnak is. Ugyanakkor ő már ismerte MATTHIOLUS füveskönyvét is, amit valószínű Bécsben vásárolt meg. 25 A Herbárium ennek ellenére nem tudományos, hanem népszerűsítő munka, a könyvben szereplő növények 99%-a gyógynövény volt. Számtalanszor ad hangot annak, hogy megelégelte az ókori botanika tarthatatlan tanításait, ezért óvatosságra int, mint például a hunyorral, Helleborussal kapcsolatos tanácsaiban. Ami azért is fontos, mert az erősen mérgező növény felhasználásától óvta olvasóit. COLUMELLÁ-ra és PLÍNIUS-ra utalva írta elítélőleg, hogy „...mint egy agg bábák wrasolnak." De a prédikátor hangja és babonaságot elutasító magatartása mutatkozik meg akkor is, amikor azt írja, hogy a bábák azt hazudják, hogy a boszorkányok és az éjjeli rettegés csak a balhafűvel és csengőfűvel űzhető el. A gyógynövények felhasználása, egyesek elutasítása, vagy esetleg a bábák által még közkézen forgó receptek és módszerek elleni nyílt küzdelem ezek veszélyessége és nagyszámú szerencsétlenség, baleset miatt alakulhatott ki. MELIUS a széles néprétegeknek szánta munkáját, mert „az mi Országunkban Orvos Doktorok és Patikák nem igen vadnak". 26 így a magyarországi füveskönyvekben is a 16. században az orvosbotanikai szempont dominált, hasonlóan az európai szakirodalomhoz. Nem véletlen, hogy 1595-ben BEYTHE András füveskönyvében annak adott hangot: „Tiztöllyed az Orvost az szikseghert." PÉCHI Lukács pedig 1591-ben megjelent erkölcsbotanikai könyvében egyenesen a „lelki füues kertről" beszél, amit nem gyógyfüvekkel, orvosokkal vagy gyógyító bábákkal, hanem erkölcsi tartással és szűzi tisztasággal lehet megteremteni és megszerezni. Bár PÉCHI ismerte az általa leírt virágokat, hiszen könyve előszava szerint a nagyszombati háza melletti virágos és füves kertben írta, de a virágokkal különböző erkölcsöt és magatartást személyesített, jelenített meg, mintegy példabeszédet tartva a fiatal keresztyén lányoknak. A könyv előszavában olvasható: „Azért ez Írásban is semmi egyéb ninchen jámbor föl nevelesre való dolgoknál, melyre szép virágokhoz vannak hasonlíttatva, és arany ezüst fonalhoz, es egyéb színyú selyemekhez, ugy hogy egy szép lelki tistesseges természetit az mennire ide eleg volt, elő hosztam, hogy az kic olvassac, az viragoknac ü mivoltoc essekben iutuán, mindgyarast az io erkölchrül, melyet peldaz, inkab meg emle kezenec..." 27 A IV. növénycsoport - amelyben a bábákkal hoznak összefüggésbe egyes virágokat - az ún. erkölcsbotanikai műfajú könyvekben található meg. Itt is példabeszédekben, példálózásokban találkozhatunk a bábával és a bábák mentalitását, 25. SZABÓ Attila 1978. 26. 26. SZiLADY Zoltán 1907. 180. 27. PÉCHI Lukács 1591. szeptember 29-én írta e sorokat.
