Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)
személyiségét megjelenítő virággal. Érdekes módon a tarka viola, vagyis az árvácska, a Viola tricolor virágszimbólumait használta fel PÉCHI Lukács az erkölcsbotanikai munkájában a hangoskodó, néha erőszakoskodó, alakoskodó bábákra és kofákra elrettentő, intő példaként a nem keresztényi viselkedésre. A középkorban a vallásos virágszimbolika elterjedését a goliardikus költészet is elősegítette. Az alapot az „Énekek éneke" adta és Jézusnak a szavai: „Én vagyok az igazi szőlőtő", terjesztője pedig a cisztercita rend megalapítója, Szent Bernát, a virágok misztikus értelméről szóló fejtegetésével. Ennek nyomán a liliomot a tisztaság, a rózsát a türelem, a szenvedés és a szeretet jelképének, az olajágat a béke, a violát az alázatosság szimbólumának tekintették. A 13. század elején ezért hordja egy apátnő az alázatosság virágának a nevét, a Violát. A világi úrnők is inkább kerti virágokra példáznak: Rózsára, Liliomra, de Violára is. Ezeket a neveket az európai virágkultusz támogatta. 28 „Viola vulgaris fiue Martia viola" néven CLUSIUS és BEYTHE István 1583-ban a violát, Viola montanakénz, mint az árvácskához közeli virágot, képen be is mutatták. 29 (7. kép) PÉCHI Lukács 1591-ben megjelent könyve az ismertebb virágok, növények mélyebb szimbolikus jelentéstartalmát adta meg. Európai párhuzamaként CAMERARIUS tevékenysége említhető meg, valamint az angol jezsuita HAWKINS, Henryé, aki erkölcsbotanikai munkáját (Partheneia sacra) 1633-ban jelentette meg. 30 PÉCHI szerint a „szent doktorok" írásait a hazai keresztény lányok azért sem ismerhették alaposabban, mert latinul és görögül szóltak. Ezért írta könyvét magyar nyelven. 31 Ugyanakkor egy másik cél is vezérelte a szerzőt, amit be is vallott az előszavában, hogy koszorúkötés alkalmával a virágokról írt példázatokkal „...keszerittessenec az io erkölchökrül, chac meg emlékezni:" A 20 tavaszi koszorúba való virág között a sárga, fehér, szederjes, kék és tarka violát különböztette meg. 32 A virágot kicsinysége, vékony és alacsony növése miatt azokhoz az emberekhez hasonlította, akikben a keresztényi hit és erő gyenge és kevés. 33 A tarka viola az árvácska a Viola tricolor, németül Stiefmütterchen, amelynek a középkorban iacea és herba vagy viola trinitatis volt a neve, és így ismerték a 16. századi német füveskönyvek is. A 15. században már megkülönböztettek kerti és mezei alakokat. BEYTHE István Trinitatis herba, iacea tricolor, Szent Háromság violája, hármas szinű viola néven, PÉCHI Lukács pedig tarka viola néven említette. Árvácskaként a német virágrege költészet említi. 34 PÉCHI Lukács az árvácska virágáról viszonylag pontos leírást adott: 28. KARDOS Tibor é. n. 41. 29. CLUSIUS, Carolus 1583. 359. 30. STIRLING János 1996. 136. 31. PÉCHY Lukács 1591. 11. 32. PÉCHY Lukács 1591. 23/B. 33. PÉCHY Lukács 1591. 17/B. 34. RAPAICS Raymund 1932. 102-104.
