Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)

5. kép. Botrychium lunaria L., közönséges holdruta, Gemeine Mondraute, Carolus CLUSIUS 1583. 511. után 6. kép. Carlina acaulis L., bábakalács, Sonnendistel A fentebbi „bábafüvek", és a középkori felhasználásuk jól jelzik a bábák későbbi (18-19. századi) szakirodalomban már megfigyelt és részletesen leírt feladatkörét,

18 vagyis a szülés utáni első fürösztést, a bábák gyógyító (meddőség gyógyítása, mellgyulladás gyógyítása, nőgyógyászati problémák gyógyítása, szexuális problémák kezelése, kenés, nemi betegségek gyógyítása), a magzatelhajtó és fogamzásgátló tevékenységét, amely a fentebbi adatok alapján már a középkorban igazolhatóan fennállt. Hiszen a bábák tevékenysége említésekor a növényfelhasználás ezt tanúsítja. Ugyanakkor megfigyelhető a 18. századi összehasonlító anyag vizsgálatakor, hogy a középkorban még fellelhető ókori és középkori hiedelemanyag, amelyet sokszor a bábák tevékenységével együtt is emlegettek, a 18. századi szakirodalomból hiányzik, bár a falvakban, mezővárosokban a hiedelemvilág biztos tovább élhetett. Ugyanakkor a bábák tevékenysége, a fentebbi adatok tükrében is azt mutatja, hogy a középkorban még inkább megkülönböztetett, sokszor pejoratív, ambivalens értelmű volt a környezetükkel kapcsolatuk. Munkájukat misztikum, az élet és halál misztikuma vette körül, ezért sokszor boszorkányokkal együtt tartották őket számon. A füveskönyv és MELIUS Péter Herbáriuma is egyféle felvilágosító szerepet töltött be, hiszen íróik gyakran lelkészek, vagy természettudományi végzettségűek, például orvosok voltak. 18. Összefoglalóan a 18. és 19. századi bábákra. Vö. DEÁKY Zita 1996. 65., 99., 122., 128.