Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KODOLÁNYI János: Néprajzi csoportjaink az ezredfordulón

hosszabb időszakban sajátos, abban az értelemben, hogy csak az adott etnikum kultúrájában található meg, ott általános, más csoportoknál viszont hiányzik vagy csak másodrendű."

20 DIÓSZEGI A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben című könyvében alkalmazta nagyobb arányban azt a törekvését, hogy a jelenségek vizsgálata az etnikus specifikum feltárására is kiterjedjen. Az égitestet evő mitikus lény, a markoláb elterjedésének a vizsgálatát vonta be a palóc etnikus csoport határainak a megállapításába. A vizsgálat néhány elvi és terminológiai kérdést is felszínre hozott. A magyar etnikai csoportok kutatása legkorábban a palócnak nevezett területeken kezdődött meg, s hosszú időn át megújuló erővel folytatódott. DIÓSZEGI több tanulságot vont le vizsgálataiból. Elsőként bizonyítékot szerzett, hogy a népi kultúrában található olyan jelenség, amely csak valamelyik etnikai csoporté. Másodikként úgy véli, „az etnokulturalis specifikum változásának a mértéke alapján az etnokulturalis csoport migrációs folyamata szempontjából is leszűrhetünk következtetéseket."

21 Harmadik tanulságnak tartja, hogy etnohistoriai folyamatok is feltárhatók. Negyedik tanulságnak ítéli, hogy az etnokulturalis csoportot nem tekinti eleve etnikai csoportnak.

22 Terminológiájában tehát megtalálható mind az etnikus, mind az etnokulturalis csoport. Úgy ítéli meg, hogy „az etnokulturalis csoport létrejöttét előidézheti azonos történeti múlt, vagy ugyanazzal a néppel való kulturális kapcsolat, vagy pedig szoros földrajzi környezet."

23 Megállapítja, hogy néprajzi irodalmunk nem tisztázta az etnikai csoport, valamint az etnokulturalis csoport közötti különbségeket. Az etnokulturalis csoportot egyúttal etnikai csoportnak is tekinti. A népi kultúra meghatározó helyi sajátosságának műszavául az etnokulturalis specifikumot, az általa meghatározott helyi egység jelölésére az etnokulturalis csoport megnevezést javasolja. FI LEP Antal és KÓSA László közös könyvében KÓSA László a csoportok kialakulásának, meghatározhatóságának, elhatárolhatóságának, kifejtett és kapott hatásainak a kérdéseit vizsgálja meg. Az alakító tényezők sorában a történeti sorsot, a társadalmi és gazdasági állapotot, a földrajzi és nyelvi környezetet említi.

24 Történelmi áttekintésében CSAPLOVICS János munkásságától, HORVÁT Istvánon, GRÓH Istvánon át VISKI Károlyig és másokig tájékoztat a néprajzi csoportok vizsgálatáról. Úgy ítéli meg, hogy „azok a vélt vagy valós specifikumok, amelyek alapján a néprajz fölfigyelt az egyes csoportokra, illetőleg amelyeket a csoportok jellemzőjének tart, közös műveltséghez tartozó, más-más időben és fejlődési fokon kialakult, esetleg megrekedt jelenségek."

25 Véleménye szerint az elmúlt 150-200 évben alakultak ki a csoportokat jellemző kulturális sajátosságok. A néprajzi vagy etnikai csoportnak két altípusát határozza meg. Az elsőbe a „mi"-tudattal rendelkezőket (például kunok, jászok, hajdúk, székelyek stb.) sorolja, a másodikba azokat, akiket valamilyen gúnynévvel (például palóc) különítenek el. Viszonylag kevés20. BARABÁS Jenő 1977. 742. 21. DIÓSZEGI Vilmos 1968. 244. 22. DIÓSZEGI Vilmos 1968. 246, 23. DIÓSZEGI Vilmos 1968. 246. 24. KÓSA László 1975. 7. 25. KÓSA László 1975. 37,