Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GILYÉN Nándor: A magyar népi építészet változása (integrálódás) a 20. században
Jellemző erre a szakaszra a lakószobák számának gyors növekedése és a komfort elterjedése (5. kép). Az 1990. évi népszámlálás szerint 1970-ben a községekben a lakásoknak még csak 5%-a volt komfortos (fürdőszobával és belső, vízöblítéses WC-vel), 1980-ban 20,5%-a, 1990-ben pedig már 56,4%-a. A komfort tehát már falun is általánossá vált. Külön figyelmet érdemel a televízió szerepe a hagyományos kultúra felbomlásában és a lakáshasználat megváltozásában, a lakásigények megnövekedésében. 25 Az épületek formái is teljesen megfelelnek a városi mintáknak. Új jellegzetesség a falusi társadalomban korábban ismeretlen egyénieskedés (amely még a kockaházak idejében sem volt felfedezhető). A korábbi szakaszokkal ellentétben nem lehet (vagy legalábbis nagyon nehéz) típusmegoldásokat felfedezni, akár az épülettömeget, akár a részletformákat vizsgáljuk. Gyakorlatilag az építtető igénye és az építész fantáziája szabja meg a ház méretét, alaprajzát, tömegét, részletmegoldásait. Az egymástól teljesen eltérő épületek különösen az utcaképet teszik zavarossá, esztétikailag értékelhetetlenné (9. kép). Mindez nyilvánvalóan a hagyományos népi kultúra, a faluközösség felbomlásának következménye. Helyenként tapasztalható azonban a harmóniára való törekvés is, valószínűleg nem spontán módon, hanem az építési hatóság jóvoltából (10. kép). Ezt az új építkezési gyakorlatot - tudomásom szerint - érdemben még senki sem vizsgálta, így azt sem tudjuk, hogy lehet-e benne akár alaprajzi, akár formai szempontból némi (nem hagyományos értelemben vett) táji jelleget, vagy egyes részletekben a hagyományos népi építészet túlélését felfedezni. A negyedik szakasz jellegzetessége továbbá, hogy a városi értelmiség felfedezi a hagyományos népi építészet - elsősorban esztétikai - értékeit. Számtalan régi parasztház menekül meg azáltal a pusztulástól, hogy az új tulajdonos helyreállítás, belső korszerűsítés után legtöbbször nyaralóként, de ritkábban állandó lakásként is használja (11. kép). A népi építészet integrálódásának értékelése A hagyományos néprajz az új jelenségeket részletesen nem vizsgálta, saját szempontjából egyértelműen értéktelennek tartotta. Ezért a kutatók a kezdetektől fogva a „huszonnegyedik órát" emlegették, hiszen a változás előbb-utóbb a régi hagyomány elhalásához vezet. Valóban fontos a még éppen fellelhetőt megmenteni, dokumentálni, de mai felfogásunk szerint helytelen ezért egy új, ráadásul sokkal gyorsabban változó korszakot figyelmen kívül hagyni. A népi építészet kutatói ezt felismerve újabban a 20. század első felének (felosztásunk szerint a két első szakasznak) építészetét - ahol már némi történelmi 25. VERES Péter 1937. szerint a ház nagyon lényeges a parasztság életében, de nem vált igazi otthonná, lakássá, a parasztember a házban inkább csak kényszerűségből tartózkodik. Ez az állapot változott meg alapvetően a hetvenes évektől.
