Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

GILYÉN Nándor: A magyar népi építészet változása (integrálódás) a 20. században

távlattal is rendelkezünk - már általában figyelemmel kísérik, és sok értékes megfigyeléssel gazdagították ismereteinket.

26 A 20. század népi építészetének lényegét összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy az 1880-tól 1950-ig tartó két első szakasz még a hagyományos népi építészet utolsó korszakának is tekinthető, amely a hagyományos néprajz számára sok értékelhető és értékes adatot jelent, miközben az integrálódás a mélyben és a jelenségek szintjén egyaránt megkezdődik. Az integrálódás valódi kora a század második fele. Napjainkra a hagyományos népi építészet megszűnésének folyamatát már lényegében befejezettnek tekinthetjük. (Ennek ellenére a részletes vizsgálatok a jövőben még esetleg feltárhatják a hagyományos népi építészet egyes részjelenségeinek továbbélését, különösen ha kutatásainkat - mindenképpen indokoltan - a településekre, a telekelrendezésre és a gazdasági épületekre is kiterjesztjük.) Bármennyire is fájdalmasan érinti az integrálódás ténye a népi építészet kutatóját és mindazokat, akik értékelik a hagyományos népi kultúrát, meg kell állapítanunk, hogy ez a folyamat sok pozitív eredménnyel is járt. A népi építészet „romantikus" formái és történeti értékei mögött ugyanis észre kell vennünk az egészségtelen lakásviszonyokat, a komfort teljes hiányát, a nem szilárd építőanyagok veszélyeit (például tűz, árvíz idején). Az integrálódás folyamán azonban számos érték is elveszett. Ezzel kapcsolatban talán elsősorban nem is annyira az elpusztult, műemléki védelemre érdemes házakat kell sajnálnunk, hanem azokat a hagyományokat, amelyek a népi építészet értékeit adták. Csak néhány példát említve, ilyen az egységes falukép, a fésűs beépítés (amely igen előnyös a falvakban gyakori keskeny telkek esetében), az egyszerű, de építészetileg értékes tömegalakítás, a szerkezet és forma leggyakrabban megvalósuló egysége. Csak sajnálhatjuk, hogy hazánk kedvezőtlen körülményei, történelmi adottságai miatt nem tudott az integrálódás világszerte tapasztalható, és a fejlettebb országokban (például a szomszédos Ausztriában is) már korábban lezajlott folyamata az ottaniakhoz hasonlóan úgy megvalósulni, hogy a hagyományos népi építészet és falukép esztétikai értékeit legalább részben megőrizzük utódaink számára. 26. Ezzel kapcsolatban csak általánosságban jegyezzük meg, hogy a kutatók egy-egy tájegység népi építészetének tárgyalásával kapcsolatban általában röviden ismertetik az első két - esetleg három - szakasz jellemzőit is. A hivatkozásokra az irodalom bősége miatt itt nincs lehetőség. Kiemeljük azonban NÓVÁK László tanulmányát, amely kifejezetten ezzel a kérdéssel foglalkozik (NÓVÁK László 1989.). A negyedik szakaszról azonban egyelőre alig van ismeretünk, amit annak egészen új volta, a történelmi távlat teljes hiánya részben indokol is.