Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KODOLÁNYI János: Néprajzi csoportjaink az ezredfordulón

megindult a falu képét átalakító integráció. Fontosnak tartja az iskola, az újságok, a rádió, a falusi tömegszervezetek, a politikai felvilágosítás s más hatások szerepét.

13 A hozzászólásokból ANDRÁSFALVY Bertalanét emelem ki. Azt mondotta, hogy „a műveltség területén minden határhúzás, területi egységalkotás szükségképpen önkényes. Önkényes annak a részjelenségnek a kiválasztása, aminek alapján területi egységeket alkotunk, még akkor is, ha ezek fontosak, összekapcsolódhatnak, együtt járhatnak más jelenségekkel. Hiába szaporítanánk fel a jelenségeket nagy számra, kiindulásunk lenne önkényes. Eljárásunk ellentmondana az elhangzott előadás főtézisének: ti. a kultúra több, mint az azt összetevő részjelenségek egyszerű összege."

14

Úgy véli, hogy az „etnikai csoport elhatárolására, meghatározására mind ez ideig megnyugtató megoldást nem kaptunk.

15 Nagyon nehezen megoldható követelmények elé állítja a kulturális határok kutatóit, mondván: „Az egyes sajátos műveltségek, kultúrák határait, jellegzetességeit, vagyis egységét a benne és körzetében élő emberek határozzák, fogalmazzák meg. Természetesen nem mindenki tud erre választ adni, nem mindenki fogalmazza ezt meg szavakban, de magatartásával, egyes konkrét esetekben ítéletével is aszerint cselekszik."

16 Mégsem utasítja el összetartozó, másoktól valamiben eltérő csoportok keletkezését, egymástól elhatárolását. Véleményét így fogalmazza meg: „Az összetartozás és különbözőség csak egy bizonyos időben, történetileg állapítható meg. Különböző helyről és műveltségből származó összetelepülők idővel egységes műveltséget alakíthatnak ki, s megszakíthatják házassági kapcsolataikat korábbi telephelyükkel, és attól eltérő műveltséget formálhatnak ki stb, Tehát ezek a néprajzi csoportok egy időben azon műveltségek, kultúrák, melyekre mint funkcionális egészekre tekinthetünk."

17 Fejtegetését azzal zárja, hogy azt mondja, „például nincs magyar népi tánc vagy lakodalmi szokás, csak egyes népcsoportoknak van jellegzetes tánca, mint különálló műveltségük egy része, s mint ilyen nem gyűjtőfogalom, hanem olyan magasabb rendű egész, mely feltételezi e részek külön létét."

18 Nem etnikai, hanem néprajzi csoportokról beszél tehát. DANKÓ Imre hozzászólásában magyar etnikai kutatásokat említ, hangsúlyozza a fontosságukat, arra emlékeztetvén, hogy az integráció erősen folyik a néprajzi csoportok között, s már inkább csak történeti néprajzi csoportokról eshet szó, és „a ma talán még meglevő, a múltban általános és jellegzetes, elválasztó jellegű sajátságokat csak alapos kutatással, aprólékos elemzéssel és minden esetben csak a múltra való utalással tudjuk kideríteni."

19 DIÓSZEGI Vilmos mind a magyar néphit, mind a szibériai népek kultúrájának kutatásában vetette föl az etnikus specifikum fogalmát. BARABÁS Jenő megfogalmazásában az etnikus specifikum „a kultúra olyan eleme vagy komplexuma, amely 13. GUNDA Béla 1963. 11. 14. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 15. 15. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 15. 16. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 16. 17. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 16. 18. ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 16. 19. DANKÓ Imre 1963. 21.