Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GILYÉN Nándor: A magyar népi építészet változása (integrálódás) a 20. században
A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET VÁLTOZÁSA (INTEGRÁLÓDÁSA) A 20. SZÁZADBAN G ILYÉN NÁNDOR A 80 éve született dr. Barabás Jenő emlékének A romantika korában született néprajztudomány kezdetben a külső hatások által „megrontott", „ősi" népi kultúra emlékeinek kutatását tekintette feladatának. Még a modern magyar etnográfia egyik megalapítója, VISKI Károly szerint is „a néprajz... részben történeti módszerű tudomány s célját tekintve legközelebb áll a művelődéstörténethez... A különbség az, hogy a néprajzot a folyamatnak minden népre vonatkozólag csak a kezdete, a hagyományosan népi, mondhatni közös-általános része érdekli."' Ilyen felfogás esetén a néprajzi jelenségek korszakolásának gondolata nyilvánvalóan fel sem merül. A néprajztudomány alapelveinek és munkamódszerének a 20. század második felében tapasztalt gyökeres átalakulása - lényegében betagolódása a művelődéstörténetbe - következtében azonban a néprajzi jelenségek korszakolása iránti igény - jobb megértésük érdekében napjainkban egyre erősebb. A népi építészet területén - többek közt CSILLÉRY Klára és FÜZES Endre kezdeményezései után - BARABÁS Jenő érdeme, hogy a korszakolást a kezdetektől napjainkig kidolgozta. 2 Őt valószínűleg már jóval korábban, a Magyar Néprajzi Atlasz munkálatai közben is foglalkoztatta ez a kérdés. 3 Mielőtt a népi építészet legújabb, a 20. századot felölelő korszakát részletesebben vizsgálnánk, elengedhetetlen néhány elvi kérdés tisztázása. Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy nem elégedhetünk meg a jelenségek egyszerű leírásával, hanem azok mélyebb okait is vizsgálnunk kell, amit a következőkben, ha vázlatosan is, megkísérelünk. Sokkal nehezebb eldönteni, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek alapján egy-egy korszakot, illetve annak egy-egy kisebb szakaszát a másiktól elkülöníthetünk. Ezeknek viszont mindig a jelenség (és nem az okok), jelen esetben az épü1. BÁTKY Zsigmond-GYÖRFFY István—VISKI Károly é. n. 10-11., amelynek azonban a népi építészetben pozitív hatásai is mutatkoznak. 2. K. CSILLÉRY Klára, 1982.; FÜZES Endre 1987.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 159-176.; BARABÁS Jenő 1997. 3. BARABÁS Jenő 1963. 97-104. A szerző fejtegetéseit továbbgondolva, egy „globális" néprajzi (ill. a művelődéstörténet bármely más jelenségének ábrázolásra alkalmas) atlasz képe bontakozik ki, melynek vízszintes síkjain egy-egy adott időpont (a MNA egyetlen idősíkja esetében ez például 1900.) térképe látható. (Ha az atlaszt a Föld teljes területére kiterjesztjük, az „idősíkok" koncentrikus gömbfelületekké válnak,) A jelenségek fejlődését és (valószínű) terjedését e térbeli atlasz függőleges síkmetszeteiről olvashatjuk le. A gondolat azonban a gyakorlatban - elsősorban a régebbi korokra vonatkozó hiányos ismereteink miatt - aligha valósítható meg, pedig használatát - minden bonyolultsága ellenére - a mai fejlett számítógépes technika már lehetővé tenné!
