Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KÖVECSES VARGA Etelka: A természetes környezet változásai Esztergomban és környékén a török kor után
A 19. század első felében zselléresedési folyamat indult el, amelyben a birtokaprózódás mellett szerepe volt a nagy átmenő forgalomnak (Budapest-Bécsi út) a kezdetleges bányászatnak, s az ekkor induló prímási építkezéseknek. 20 FÉNYES Elek 1851. évi geográfiai szótára szerint 21 a környékben az intenzív mezőgazdálkodásnak alig volt jele. Néhány helyen szépen megtermett a gabona (Nagysáp, Uny), s a szántóföld egy részét már burgonya foglalta el (Bajna). Továbbra is vezető szerepe volt a szőlőművelésnek. (Lábatlan szőlőhegye a neszmélyihez hasonló bort ad.) Esztergom kézműves lakosságának is elsősorban a szőlőművelés jelentette az anyagi biztonságot. Új kőszénbányák nyíltak és a város környékén már az 1840-es évekre jelentős bányavidék alakult ki. 22 A török utáni kultúrtájban ekkor indult meg az a változás, amely a 19. század második felében teljesen átalakította a vidék természetes környezetét. A század második felében ugyanis a Duna jobb parti területén a természeti kincseken alapuló iparvidék jött létre (Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tokod, Esztergom, Pilismarót - téglagyárak, cementgyár, üveggyár). Az uradalmi erdőkből nagy mennyiségű épületfát termeltek ki, s adtak el (érsek, káptalan, közalapítvány, bajnai Metternich-uradalom, Reviczky-urdalom). A 20. század elején megjelent BOROVSZKY-monográfia arról panaszkodik, hogy a mezőgazdaságban kevés a munkáskéz. 23 Az uradalmak területén kívül művelt földterület tovább aprózódott, s a kisgazdák önellátásra rendezkedtek be. A monográfia szerint nyomásos rendszer vagy szabadgazdálkodás a jellemző még a századfordulón is. A föld nélküli zsellérek vagy a bányászatban, vagy az iparban kerestek munkát, vagy részes műveléssel szerezték be a megélhetésükhöz szükséges terményeket. Az 1870. évi erdőtörvény meghozatala után a lakosság sok helyen elesett az erdő hasznától: az esztergomi erdőkben betiltották a legeltetést, valamint a gombaés málnaszedést. „Erdei kaszáló jóformán nincs". 24 Az erdei mellékhasznok közül előfordul még a vadászat, makkoltatás, gubacsszedés, méhtenyésztés, cserfakéreg eladása, száraz fa kitermelése (Bajna, Bajót, Dömös, Pilismarót). A legelők is megfogyatkoztak a közlegelők felosztása, a szántóföldek kiterjesztése miatt, s ezen a kisgazdák úgy segítettek, hogy az ugaron és a tarlón is legeltettek. Igásmarha-szükségletüket már az állatvásárokon kellett beszerezniük (Esztergom, Bajna, Vác vásárai). Kevés volt a rét is, amit az mutat, hogy a legtöbb szénát az esztergomi és a táti szigeteken kaszálták. Kertészettel a gazdák nem foglalkoztak, a piacot az 1880as évektől megalakuló bolgárkertészetek látták el. A kívánalmaknak megfelelő gazdasági eszközöket az uradalmakban és egy-két nagyobb gazdaságban lehetett találni, egyedül a cséplőgép használata terjedt el szélesebb körben. 20. DRASKÓCZY István 1986. 23. 21. FÉNYES Elek 1851. I. 22. ORTUTAY András 1986. 62-71. 23. BOROVSZKY Samu é. n. 24. BOROVSZKY Samu é. n. 92.
