Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KODOLÁNYI János: Néprajzi csoportjaink az ezredfordulón

az etnikum kifejezést etnosz értelemben használja, s a következőket mondja: „Minthogy történetileg kialakult csoport, ezért történetileg változó is, változhatnak mind összetevői, méretei, mind az általa hordozott kultúra, noha egyes jegyek folyamatossága a kulturális állandóság látszatát keltheti. (...) Az etnosz által birtokolt kultúra összességében, de nem minden elemében etnikusan jellemző. Az etnikailag jellemző kulturális elemek az etnikus specifikumok, amelyek megállapítása a kultúrák összehasonlító és történeti elemzésével lehetséges."

2 VISKI Károly szerint „Az etnikum legkorábbi szakaszára származása vet világot. A 'származás', 'eredet', nem egyéb akár őstörténeti, akár csak 100-200 éves elkülönülésnél, 'elválakozásnál' egy korábbi etnikai közösségtől. Ez az elkülönülés a korábbi egységből, (csoportból) némely jegyeket megtart, másokat elhagy, s adódó új népközi helyzetében, földrajzi környezetében némelyeket elsajátít, magához hasonlít (asszimilál), másokat nem is érint."

3 VISKI Károly Az etnikai csoportok, vidékek című tanulmányában az etnikumban elkülöníthető csoportok kérdését igyekezett tisztázni. Többek között ezt állapította meg: „Olyan kisebb vagy nagyobb etnikai egységet (csoportot) sem a történelem, sem a néprajz nem ismer, amelynek teljes (tárgyi és szellemi) műveltségállománya kizárólag az övé volna. Ebből is következik, hogy határai csak az egyes műveltségjelenségeknek, a jelenségek alkotójegyeinek vannak. Tehát nem a valamely embertömeg életéhez tartozó halászat, tűzhely, nyelvjárás, népköltés, népzene, jogszokás egésze sajátja bármely etnikumnak, hanem mindezeknek csupán valamely állománybeli vagy alkati része, tartozéka, technikája, formája, díszítménye, szerkezete, műveletbeli fogása: a halászháló, tűzhelyi sütőeszköz, strófaszerkezet, epikus motívum, diftongizálás, házassági jogszokás sajátos alakja, szabott alkalmazása stb. A laikus egy-két ilyen jegyből többnyire a ruházataikból, nyelvjárásaikból - formál egy-egy 'etnikai csoportot'."

4 Előzményként ragadtam ki VISKI Károly tanulmányát. Visszanyúlhattam volna a távolibb múltba is, hiszen akár a székelyekről, akár a palócokról (szintén csak példák) idézhettem volna meghatározásokat, jellemzéseket. VISKI a kutatási eredmények ismeretében sem tartja elégségesnek a tudományos vizsgálatokat. Ezt írja: „Csoportjaink tehát nem tudományos vizsgálatok eredményei, mert ilyen határkereső célú, számba vehető kutatások nem történtek."

5 A kutatások hiányai ellenére mégis éltek és élnek azok a meghatározások, amelyek különféle jegyek szerint megjelölték egy-egy vidék lakóit, s tartották etnikai csoportnak vagy néprajzi csoportnak. BARABÁS Jenő néprajzi csoportról beszél, amikor a Magyar Néprajzi Lexikonban összefoglalja a véleményét. így ír: „Néprajzi csoport egy népen belüli alegység, amelyet vagy sajátos történeti hagyománya vagy nyelve környezetéből elkülönít. A történeti hagyomány eredhet egykori igazgatási, jogi, foglalkozási különállásból (például Őrség) vagy alig tisztázható okokból (például barkók, Göcsej), amelyek egy része bizonyára lényegében fiktív."

6 BARABÁS Jenő 1958-ban közzé2. SÁRKÁNY Mihály 1977. 747. 3. VISKI Károly 1938. 1. 4. VISKI Károly 1938. 1-2. 5. VISKI Károly 1938. 2. 6. BARABÁS Jenő 1981. 7.