Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KODOLÁNYI János: Néprajzi csoportjaink az ezredfordulón
NÉPRAJZI CSOPORTJAINK AZ EZREDFORDULÓN IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS Hosszú kutatások, forrásfeltárások és elemzések, különféle tudományszakok föltevéseinek, valamint eredményeinek összevetése után jutott el a tudomány oda, hogy megfogalmazhassa, a honfoglaláskor, valamint a következő korszakokban milyen nemzetségek vették birtokukba a Kárpátok medencéjének területét. Egyre többet tudott meg a tudomány arról, hogy a honfoglalók milyen népcsoportokat találtak a szerveződő Magyarországon. Azt már okleveles forrásokból pontosabban meg lehetett állapítani, hogy királyaink a középkorban honnan, milyen népelemeket hívtak be az országba, hol telepítették le, milyen jogokkal ruházták föl őket. A későbbi évszázadoknak a nép történelmét is alakító, meghatározó eseményei ismertebbek ugyan, az elmúlt évtizedek kutatásai mégis sok új ismerettel gazdagították a tudományt. Ahhoz azonban nem lehetett segítséget várni, hogy a 18-19. században elkülöníthetőnek talált néprajzi csoportok meghatározását a távolibb múltba is követni tudjuk. Az kétségtelen, hogy a magyarországi migráció megismerhetőbbé vált. A háborúk, az őket követő események sok-sok családot kényszerítettek lakóhelye elhagyására, olykor aránylag rövid, máskor hosszú időre. A törökökkel vívott háborúk, az ország felszabadítását követő spontán vagy szervezett áttelepülések, telepítések igen sok családot érintettek. Szervezett betelepítések is folytak, ezeknek a következtében átrendeződött az ország etnikai térképe. Az elmúlt néhány évtizedben a kutatók figyelme a korábbinál erősebben fordult a néprajzi, etnikai csoportok feltárása, megismerése, jellemzése felé. Az előzmények a 18-19. századba nyúlnak, hiszen például a székelyek eredetének, elhatárolásának, jellemzésének a kérdéseivel többen s több oldalról is foglalkoztak. Hasonló volt a helyzet például a kunokkal, a jászokkal, valamint a hajdúkkal is. Esetenként segíthettek a történeti források, hiszen az ország nyugati határán a korai középkorban valóban szerveztek őrvidéket, az ott élő embereknek el kellett látniuk a határvidék őrizetét s ennek a kötelezettségüknek a hagyományai sokáig éltek. A Jászságról, valamint a Kunságról tudjuk, hogy a nevet a középkorban betelepült jászokról és kunokról kapták, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a letelepedésük helye nem volt azonos a későbbi szállásaik helyével. A nevük ellenére már magyarul beszélő, magyarként élő csoportok, sokáig őrizték azonban az eredetük hagyományait. VISKI Károly Etnikai csoportok, vidékek című tanulmányában az etnikumot a következőképpen határozza meg: „Etnikumon valamely nép (néptöredék, csoport) néprajzi szintű, tehát hagyományosan alakult műveltsége tárgyi és szellemi jelenségeinek foglalatát értjük." 1 Minősített nép fogalmat állapít meg. SÁRKÁNY Mihály 1. VISKI Károly 1938. 1.
