Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)

A szláv eredetű tanya szó úgy vált halászati műszóból települési műszóvá, hogy a 18. században jórészt kiszorította településjelző szerepéből a régi magyar szállás szót. Bár a dél-alföldi Bácskában és Békés megyében, ahol a szállás szó tovább élt, magyarok és nemzetiségek farmtanya jellegű tanyát is neveztek szállásnak a 20. század első felében, a tanya értelmű szállás szó a 18-19. században legtöbbször tartozéktanyát jelentett. A 16-17. században és a 18. század első felében a paraszti gazdasági telephelyeket, köztük a tanyák előképének számító határbeli gazdasági telephelyeket a magyar nyelvterület egészén leginkább a szállás szóval, vagy annak valamilyen összetételével jelölték. A szállás szónak ez a paraszti tartozéktelepülést kifejező értelme rögzült a néprajz tudományos szóhasználatában is.

4 A szállásnak vagy tanyának nevezett korai tartozéktanyákat a magyar néprajzi kutatás az Alföldhöz kötötte. A tanya-kialakulás alapvetően fontos feltételei: 1. a nagy kiterjedésű határ, 2. szabadalmas jogállás, előnyös jogviszony, 3. kötöttségektől mentes, szabad földhasználat együttesen leginkább a 16-18. századi Alföldön voltak adottak.

5 Ezért válhatott a kései feudalizmus korának magyar Alföldje a tanya-kialakulás, a határbeli szállástartás legfontosabb terrénumává. A nagy területeket birtokló alföldi agrárvárosok parasztgazdáinak határbeli szállástartása a 16. századig követhető vissza írott dokumentumok segítségével. Igaz, a számba jöhető források, így a városi jegyzőkönyvek és más önkormányzati iratok is szerencsés esetben ettől az időtől maradtak fenn, Különösen a kecskeméti és a nagykőrösi városi protokollumok, valamint a Három Város térségében vívott határperek vallomásai bővelkednek szállásokra vonatkozó korai adatokban.

6 Az alföldi agrárvárosok 16. századtól igazolható határbeli szállástartásának sokféle formája, változata alakult ki. Szinte ahány agrárváros létezett, annyiféle szín jellemzi a tanyatörténetet. A paraszti szállástartás feltételei a történeti Magyarország középső, alföldi területein vidékenként, sőt városonként különböző időpontban értek meg. Következésképp, a tanyásodás nem egyszerre bontakozott ki az Alföld egészén. A nép és a földek jogállásában, a határhasználat rendjében számottevőek voltak a táji és időbeli különbségek. Emiatt a tanyafejlődés is sokféle utat járhatott. Beszélhetünk többek között kecskeméti-nagykőrösi, szegedi, halasi, debreceni tanyafejlődési útról, ha a néprajz által feltárt tanyatörténetekre tekintünk.

7 Ezekhez társítható még az úrbéres jogállású helységek határának jobbágyfelszabadítás utáni tanyásodása, amelynek jó példája a keceli tanyafejlődés menete

8 Annak ellenére, hogy az alföldi tartozéktanyák kialakulásának és fejlődésének indítékait, mozgatóerőit a sokféleség jellemezte, a tanyák iránt érdeklődő kutatónak meg kell próbálkoznia a szálláshasználat rendjében bekövetkezett változások 4. A szállás és a tanya szó fejlődésének, értelmezésének rövid összefoglalása, irodalommal: BÁRTH János 1996. 95-98., 103-104. 5. RÁCZ István 1980. 103-113.; OROSZ István 1980. 184.; BÁRTH János 1996. 105-109. 6. PAPP László 1936.; MÁRKUS István 1943.; ÉRI István 1962, 7. PAPP László 1936.; MÁRKUS István 1943.; JUHÁSZ Antal 1989,; PAPP László 1940.; SZABÓ István 1929. 8. BÁRTH János 1984.