Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KÜRTI László: A magyarság szociálantropológiája - Eredmények és jövőbeli feladatok
ködést szította. Érdekes lenne azokat a magyarországi tudományos elemzéseket egybevetni STEWART és a többi antropológiából ismert magyarországi cigányképpel, amelyek ilyen irányú kutatási anyaggal szolgálnak. Ez az összehasonlítás mindenképpen előnyére válna a magyarországi antropológiának, hisz elválnának azok a különböző szempontok, amelyek megkülönböztetik a magyarországi kutatásokat a külföldi antropológiai megközelítésektől. Sőt, talán meg is világíthatnák nemcsak a tudományok közötti paradigmatikus eltéréseket, de ugyanakkor nyilvánvalóvá tennék azt is, hogy miben tud az antropológiai kutatás mást és sajátságosat felmutatni a magyarországi néprajzi, szociológiai és történeti kutatásokkal szemben. Konklúzió Mindent egybevetve, el lehet mondani, hogy a Magyarországon végzett antropológiai kutatások több szempontból is kívánalmakat hagynak maguk után. Egyrészt, a magyarországi kisebbségek (szlovák, román, német, délszláv, zsidó etc.) kutatásának és eredményeinek beillesztése az általános - Kelet-Közép-Európában oly divatos - kisebbségkutatások közé még várat magára. Itt nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kialakult kisebbségkutatás eredményeit antropológiai keretben az európai és tengerentúli kutatóknak elfogadhatóan lehessen tálalni. Fontos ugyanakkor a cigánysággal kapcsolatos kutatások helyes egyensúlyának a megtalálása is, főleg olyan helyi terepmunkákkal, amelyek felvázolják nemcsak a gádzsók cigányellenes értékrendszerét, de megjelenítik a cigány-nem cigány együttélés milyenségét és ezzel együtt, a roma lakosság gádzsóellenes viselkedésnormáinak alapjait. A fentiek alapján azt kell mondanunk, hogy sajnálatosan a magyarság szociálantropológiai kutatása a falu társadalmát és a posztszocialista változásokat, a nyugati elméletektől vezérelve, csak egysíkúan tudta leírni. Nem jutott kellő figyelem a városi társadalmakra és főleg, a hazai szociológia és kultúrszociológia által oly kedvelt témáknak, mint a szegénység, a szlamosodás, a munkanélküliség, a korcsoportok, szekták, menekült és migrans csoportok, szubkultúrák, az új társadalmi rétegződés, a politikai csatározások, valamint a civil társadalom kialakulásának fejleményei. Ezeket helyi szinten, hosszú távú résztvevő megfigyeléssel, antropológusok tudnák legjobban és legalaposabban megfigyelni. De egy-két tanulmánytól eltekintve 73 ezek a témák mintha nem léteznének a nyugati világban dolgozó antropológusok számára. Sok reményt fűznek az antropológusok az európai változások, főleg az európai gazdaság, transznacionális politikai és kulturális szervezetek együttműködésének, és az Európai Uniós csatlakozásokkal kapcsolatos kutatási témákhoz. 74 De a harmadik millennium kezdetén ezek a kutatási irányvonalak nincsenek beindítva, és még csak egy-két próbálkozás történt. 75 73. GAL, Susan 1991.; HUSEBY-DARVAS, Eva 1995.; KÜRTI László 1999a., b., c; 1998a., b.; 1997a., b., c; 1991a., b.; 1990a., b.; LAMPLAND, Martha 1993. 74. BORNEMAN, John-FOWLER, NANCY 1997. 510. 75. HANN, Chris 1996.; KOVÁCS Katalin 1996.
