Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÜRTI László: A magyarság szociálantropológiája - Eredmények és jövőbeli feladatok

A témák magyarországi és magyarsággal kapcsolatos vonzata szinte kínálják magukat a társadalomtudományok számára. Erről már többen - köztük főleg Katherine VERDERY

76 - irányt mutató elemzésekben értekeztek. A globalitás és lokalitás, az identitás, a gazdasági átalakulás, a nemek közötti viszonyok, az új termelési-gazdasági struktúrák, a határ és a nemzetdefiníciók kérdése már mindmind izgalmas és fontos monográfiákat szült. Ezekből a témákból valóban sokat lehet majd kihozni, bár nem lehet még tudni, hogy a tudományos kutatások menynyiben fognak lépést tartani az európai uniós tárgyalásokkal és a csatlakozást kísérő változásokkal. A szociálantropológiai kutatások elemzése végén ösztönszerűen felmerül a kérdés: szükséges, fontos-e, hogy Magyarországon - vagy más környező volt szocialista országokban - a honi kutatók mellett külföldi kutatók is kutassanak? Tehát van-e szükség szociálantropológiai magyarságkutatásra? Másképpen megfogalmazva: mondanak-e mást, hoznak-e valami újat a szociálantropológusok a magyarság kultúrájának kutatásában? Illetve mennyiben más a külföldi szociálantropológia a hazai kutatásokkal szemben? A válasz mindenképpen pozitív és igenlő, amit mind SOZAN első hasonló kérdésfeltevése,

77 mind HANN munkássága is

78 megerősít. Az újabb posztmodern antropológia pedig egyre közelebb kerül, a kutatói szubjektivitással és empátiával, a saját kultúráját kutató (hazai) antropológushoz.

79 Ezt a kérdést azonban nem lehet csak így egyszerűen lezárni. A szociálantropológiai kutatásnak több funkciója van, mint amennyit képes felmutatni, vagy pillanatnyilag elfogadni elfogadtatni. HANN hívja fel a figyelmet, hogy a külföldön kialakult sztereotip és negatív képek lebontásában milyen nagy szerepet játszhat a kiegyensúlyozott és alapos antropológiai tanulmány,

80 hisz a nagyközönség vagy a médiákon keresztül táplálkozik információkkal, vagy pedig más tudományos szemüvegen keresztül megszűrt anyagokat kap. De ha a fenti bemutatást vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvaló, hogy az antropológia is kialakított egy sajátságos sztereotípiát a magyarságról. Az elmúlt harminc-negyven év külföldi szociálantropológiai eredményeit értékelve mindenképpen leszögezhetjük: a kép változatos, de nem annyira, mint amilyen a magyarság volt. Ebben az antropológusok az antropológia európai érdeklődésének realitását adták. Az elméleti keretek pedig, amelyek meghatározták az antropológia Európa felé fordulását lassanlassan átalakultak, elvesztve élüket és fontosságukat. Ami a végén megmarad, az nem más, mint az alapos felmérés, anyag, interjú. Ahogyan VÁSÁRY érvelt, ami megmarad, az a beszélgetés. A fentiekből talán túlságosan kritikus hangvétel bontakozik ki a magyarországi antropológiával kapcsolatban, de nem ez a dolgozat igazi célja. Az elmondottak76. WERDERY, Katherine 1996.; 1999. 77. SOZAN, Michael 1986b. 78. HANN, Chris 1995b. 79. NARAYAN, Kirin 1993. 80. HANN, Chris 1987. 150.