Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÜRTI László: A magyarság szociálantropológiája - Eredmények és jövőbeli feladatok

1970-es és 80-as évek szociálantropológiai kutatásai, szilárdan le lettek fektetve, főleg ami a paraszti életmód átalakulását illette, sokan mást nem is tudtak kihámozni adataikból, mint a száraz - az objektívnek tekintett - számokat, elemzéseket és elméletekkel átitatott anyagot. HOFER és FÉL angolul kiadott Átánymonográfiáján kívül sajnos nem is nagyon volt publikáció a magyar parasztsággal kapcsolatban,

58 hisz MADAY is majd csak 1970-től kezd publikálni. A korai kutatások kereszttüzében természetesen a falu, a falusi ember és a falu hagyományos kultúrájának felbomlásán való morfondírozás volt. Hasonlóan a magyarországi kutatókhoz, a külföldi antropológusok is ráéreztek a felbomló paraszti közösségekre. Ennek a témának az alaphangnemét valójában már 1974-ben megadta MÁDAY Béla, amikor cikkének összefoglalásában szárazan megjegyezte: „A következtetést nem kerülhetjük el, hogy a paraszti életmód eltűnik, ha már teljesen el nem tűnt".

59 Hasonló problémára érzett rá SOZAN, Michael is, aki a burgenlandi Alsóőrön végzett terepmunkát.

60 SOZAN egyik elemzésében azonban nemcsak ez áll, hanem az anyaországtól elszakított, kisebbségben élő magyar közösség haláltusájának leírása is: „Mindezt összegezve arra a következtetésre jutunk, hogy Ausztriában parasztnak lenni ma nem jó, de ugyanott magyar parasztnak lenni - még ennél is rosszabb valamivel".

61 Majd később kereken ki is mondja: „Kétségtelen, hogy a paraszti léttől és kultúrától való menekülés, a hagyományok könnyelműen gyors elvetése - különösen a párválasztás kapcsán - nagymértékben elősegíti a magyar etnikum lassú felmorzsolódását".

62 Kétségtelen, hogy mind SOZAN, mind pedig VÁSÁRY rátapintott két lényeges dologra: az előbbi a kisebbségi parasztság felmorzsolódásának folyamatára, VÁSÁRY pedig a magyar paraszti életforma teljes átalakulását illetően. Természetesen mindkét téma, igaz hagyományosan, de jelen volt a magyarországi néprajzi munkákban. A fogalmazás azonban sokkal burkoltabb volt, ami a kisebbségi létet illette. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy sem SOZAN sem pedig VÁSÁRY nem élhette meg, hogy munkájuk gyümölcse beérjen, és főleg, hogy gyűjtésüket elhelyezhessék az általános jelenleg oly divatos - európai antropológiai diskurzusban. Talán egyedül az angol Christopher HANN az, aki megpróbálta, és nem kis sikerrel, magyarországi kutatásait elhelyezni az antropológiai elméletekben, legyen az a szocializmus antropológiája,

63 vagy az általánosabb kelet-európai antropológiai keret.

64 Erre tett kísérletet még Martha LAMPLAND is, aki monográfiájában a magyar parasztság munkaetikáját és munkával kapcsolatos értékeit illesztette be antropológiai keretbe.

65 De ez már a kilencvenes évek jellemzője, amikor a 57. HOFER Tamás 1970. 5-22. 58. HOFER Tamás-FÉL Edit 1969. 59 MADAY Béla 1969. 60. SOZAN, Michael 1974.; 1977b.; 1985. 61. SOZAN, Michael1977. 8. 62. SOZAN Michael 1977. 8. 63. HANN, Christopher 1993. 64. HANN, Christopher 1995b.; c. 65. LAMPLAND, Martha 1991.; 1995d.