Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KÜRTI László: A magyarság szociálantropológiája - Eredmények és jövőbeli feladatok
fiája után, VÁSÁRY Ildikó pedig, korai halála miatt, kevés cikket hagyott hátra, de más témák felé fordulva. VÁSÁRY-t érdekelte a terepmunka szubjektivitásának kérdése, 48 az egykezes történeti és társadalmi okai, 49 a termelőszövetkezetek problémái, 50 a nagy változás után a választási szimbólumok 51 és az agrárgazdaság nehézkes átalakulása. 52 Halála igen nagy veszteség, hisz ő - talán abból kifolyólag, hogy nem volt teljes állású egyetemi oktató, s így inkább szabadúszóként dolgozott - teljesen más kutatói beállítottsággal rendelkezett. Dolgozataiban mindig megjelenik a kritikai él, de ami fő, megpróbál mindig kiegyensúlyozott maradni. VÁSÁRY, a többi szociálantropológussal egyetemben, vallja, hogy a szociálantropológia sajátságos szempontok szerint (kulturális relativizmus, holisztikus szemléletmód, kritikai hozzáállás etc.), de a társtudományokkal egyetemben alakítja ki elméleti modelljeit és a helyi társadalom vizsgálatát. Teszi mindezt egy, mára már egyáltalán nem antropológiai sajátosságként felfogott módszerességgel, amelyet 'résztvevő megfigyelés'-nek (participant observation) neveznek. VÁSÁRY például éles látásmódról és alapos megfigyelőkészségről tesz tanúbizonyságot, amikor magyarországi terepmunkájáról és az antropológiai kutatás sajátosságairól ír: „Nekem Magyarország rendkívüli, idegen haza. Mint aki évtizedekig levelez valakivel, s bár ismeri annak belső világát, sohasem látta, nem tudja, milyen a fizikai mivolta levelező társának - ilyen volt nekem Magyarország. Brazíliában nőttem fel, és huszonöt is elmúltam, mire eljutottam az oly jól ismert, mégis sohasem látott országomba." 53 VÁSÁRY, mintegy ráérezve a későbbi posztmodern antropológiára, beszél a nyelv „szokatlanságáról," a terepmunka és „faluja" helyzetéről, megjegyezve: „A szociálantropológusnak ez az egyetlen dolga: szemlélni. Szemlélni a közösségi embert, a kisebb-nagyobb családi, baráti csoportosulásokat, azok vonulatait és hálózatait, végigtapogatva a finom fonatokat, amelyek végső soron egy közösség politikai, vallási, gazdasági és egyéb szerkezetét alkotják". 54 Visszaemlékezve a terepmunkára és a szubjektív élmények maradandó gazdagságára - amelyről én is hasonlóan vélekedtem saját tapasztalataim alapján 55 - így ír: „Mit tartottam meg magamnak a doktori disszertáció után? Arcok, egy-egy meggörbült hát, csontos kezek és sok-sok beszélgetés. Mert a szíve a terepmunkának nem áll másból, mint - beszélgetésekből". 56 Ez a fajta szemlélet nagyon hiányzott (hiányzik) a magyarság antropológiai kutatásából, hisz a néprajzos megközelítés, ahogyan azt HOFER Tamás már korábban kihangsúlyozta, más céltudatot és eszközöket kíván. 57 Mivel az alapok, az 48. VÁSÁRY Ildikó 1990a. 49. VÁSÁRY Ildikó 1989. 50. VÁSÁRY Ildikó 1990b. 51. VÁSÁRY Ildikó 1991. 52. VÁSÁRY Ildikó 1992.; 1995. 53. VÁSÁRY Ildikó 1990. 11. 54. VÁSÁRY Ildikó 1990. 11. 55. KÜRTI László 1999a. 56. KÜRTI László 1990. 12.
