Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SIPOS János: Magyar népzenei kutatások a törökség között
hetetlen a végső elemzésekhez. Végül, talán meglepő módon, a dallamok rendszerezésében is nélkülözhetetlen segítséget ad a helyszíni gyűjtés. Nemegyszer fordul ugyanis elő, hogy többen énekelnek egymás után. Ilyenkor az elhangzott dallam olyan dallamot hívhat elő az énekesek emlékezetéből, mely első hallásra egészen különböző ugyan, de mégis sok szálon kapcsolódhat az előzőhöz. Mivel a honfoglaló magyarság kultúrája erős törökös elemeket tartalmaz, joggal tehetjük fel jelentős török hatás, sőt egész török rétegek jelenlétét a magyar népzenében is. De hogyan ismerhetjük meg a honfoglalás kori vagy az előtti zenét, hiszen abból az időből semmiféle zenei írásos dokumentum nem maradt fenn? A történeti kutatások (nyelvészet, régészet, történetírás) segíthetnek abban, hogy legalább feltételes következtetésekre juthassunk, és az irodalmi adatok is szolgálhatnak egy-két utalással, de olyan értesüléseket, melyek valóban érdemi zenei adatokat tartalmaznak, sem innen sem onnan nem szerezhetünk. Egyetlen lehetséges forrás marad, a ma élő népzene és - a történelmi értelemben szintén nem régi - zenei gyűjtemények. A módszeres és óvatos dallamösszehasonlítás lehetővé teszi - ha nem is egyes dallamok, de egyes stílusok korának megállapítását. Azt ugyan sohasem lehet bebizonyítani, hogy egy ezer évvel ezelőttinek ítélt zenei stílus egyes darabjai akkoriban is pontosan ugyanolyanok voltak, mint ma, de ahol mód volt régebbi (két-háromszáz éves) feljegyzéseket a mai élő népzenei adatokkal összevetni, ott figyelemre méltó hagyományőrzést lehetett megállapítani a lényegi jegyekben. 2 Ideális lenne, ha a világ minden népének a népzenéje rendezett kiadványokban ott lenne a polcunkon. Ekkor meg lehetne kísérelni egy zenei világtérkép elkészítését, ahol az egymásba fokozatosan átolvadó zenei óceánok és az egyes kiugró szigetek szépen kirajzolódnának. így fény derülhetne az egyes dallamtípusok és dallamstílusok elterjedtségére, a nemzeti vagy nemzetek feletti jellegükre illetve általános vagy területhez kötött voltukra. Ez azonban most még csak álom. Mivel a jelen magyar népzenéről, annak főbb típusairól és rétegeiről - noha nem minden kérdésben értenek egyet a kutatók - viszonylag tiszta kép áll előttünk, tudjuk, hogy milyen jellegű zenei formáknak a megfelelőit kell keresnünk más népek népzenéjében. 3 Az összehasonlító munka több mint kilencven évvel ezelőtt kezdődött meg, egy hatalmas tudós átfogó koncepciójával. BARTÓK 1906-ban, a magyar népdalok rendszeres gyűjtésének és tanulmányozásának megkezdése után alig néhány hónappal hozzálátott a Kárpát-medencében élő szlovákok, majd később a románok népzenei hagyományainak feltárásához. 4 Meggyőződése volt, hogy csak a szomszéd népek zenéjének ala2. A legrégebbi olyan magyar kiadvány, mely régebbi népdalokat kottástól közöl PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám gyűjteménye. Ez kétszáz évvel ezelőtti állapotokat 'tükröz 1 . Lásd még a témáról DOBSZAY László 1984. 17-23. 3. Fontosabb összefoglaló munkák: BARTÓK Béla 1924.; KODÁLY Zoltán 1937.; SZABOLCSI Bence 1940.; VARGYAS Lajos 1981.; SZENDREI Janka-DOBSZAY László 1988. 4. A román gyűjtés 1967 és a szlovák gyűjtés 1959-1970 csak jóval halála után jelent meg. Saját gyűjtésein kívül a Columbia egyetemen 1941-1942-ben a PARRY-féle szerbhorvát gyűjteményt dolgozta fel.
