Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

kor evolutív eseménysor, amelynek során egymást kiegészítő szövegtípusok és beszédmódok váltogatják egymást. E szövegek funkcióját és alaptónusát a halott fizikai közelléte, valamint gyors eltűnése határozza meg. A szövegek funkciójának és jelentésének megértése csupán ezen a zárt kontextuson belül lehetséges. A funkciók szintén a temetési hagyomány részét képezik, ezért a betöltésükre szolgáló szövegek hosszú távon változatlanul adódnák át. Mind megformáltságuk, mind használati módjuk tekintetében rituális vagy ritualizált szövegnek minősíthetők.

55 A temetési szokáskör szerkezetébe különböző rituális és ritualizált szövegek épülnek be. Ezek egyik része egyházi, vallásos szöveg (ima, ének, prédikáció). A szövegek egy másik csoportja a rituális viselkedés szöveganyaga: be-, illetve elköszönés (Isten nyugtassa, Isten nyugossza meg), kondoleálás (Őszinte részvétem, Osztozunk fájdalmukban, Vigasztalódást kívánunk), az ital elköszöntése (Isten nyugtassa a halottat, A Jóisten nyugtassa meg, Az Isten nyugosztalja, a hozzátartozóinak vigasztalódást, A jó Isten nyugtassa békében), a torra való meghívás (A halotti házhoz szívesen látunk mindenkit a torra, A gyászoló család szívesen lát mindenkit a torra),a torról való elköszönés (Az Isten nyugtassa meg az elhunyt felebarátunkat s a családnak vigasztalást), a halottra és a halálra vonatkozó kijelentések. Ez utóbbi szövegcsoportból is egy recens gyűjtés alapján idézhetünk: Ó már megnyugodott, Nyugodjan csendesen, A halottól nem kell félni, csak az élőtől, Mindent ki lehet ciglizni, csak a halált nem, Fiatal volt, még élhetett volna, Ne sirassad, mer ő már jó helyt van, Szép halála volt, Még sokat élhetett volna, Neki megváltás volt a halál, Mindnyájunkra ez vár. Az aranyosszéki szertartásban további szövegtípusok határolhatók el. A halottsirató közeli hozzátartozó részéről elhangzó recitált szöveg, részben a búcsú, a fájdalom kifejezését, részben a közösségi elvárásnak való megfelelést biztosítja. Az utóbbi években visszaszorulóban van. Néhány faluban a legutóbbi temetéseken is hangzott el halottsiratás (például Székelykocsárd). A virágkoszorúkészíttetés és átadás a század első felétől növekvő tendenciát mutató szokáselem. Ma olykor 25-30, sőt 40 koszorú is összegyűl a halottas házban. A koszorú készíttetés a családtagok és közeli hozzátartozók kötelessége. A Küküllő menti falvakban például füzetbe jegyzik a koszorút adományozó ismerősök nevét, hogy alkalomadtán visszatérítsék az „adósságot". Átadása, a ravatalon, majd a sírhanton való elhelyezése meghatározott szabályokhoz igazodik. Expanziójával együtt jár frazeológiájának megállapodása. Az Aranyosszéken összegyűjtött koszorúfeliratok tartalma a szöveg kettős funkcióját mutatja. A szövegek egyik része az emlékállítás szándékát jelzi (Felejthetetlen drága jó testvéremnek, Drága jó édesanyámnak, Drága szomszédunknak). A szövegek egy másik része a búcsú 55. A ritualizált szöveg leírása PÉNTEK Jánostól származik: jellemzői az emlékezetben való tartós rögzítés, az alkalomszerű felidézés, viszonylag pontos, szokásszerű, rituális vagy szertartásos megjelenítés. Jelentése tágabb, mint a rituális szövegé. Elsősorban nem rituális szövegek is ritualizált szöveg státusba kerülhetnek. PÉNTEK János 1997. 333. Oka lehet az erősen szertartásos nyelvi viselkedés, de ugyanakkor a nyelv rugalmasságának elveszítése a nyelvcserét közvetlenül megelőző fázisban.