Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban
aktusába illeszthető, fogadalmat vagy kívánságot fejez ki (Örök búcsút veszünk, Utolsó üdvözlet, Emléked örökké élni fog, Nyugodj békében). A nyomtatott gyászjelentő Aranyosszéken a múlt század közepén jelent meg. 56 Előbb városi és elit (nemesség, értelmiség, polgárság) környezetben terjedt el. A 20. század első felében használata általánossá vált az iparosok, munkások és földművesek körében is. Szövegében több funkció rétegződik egymásra. Szertartásirányító (konatív) funkcióját a szertartás körülményeinek (időpont, hely, a gyászszertartás felekezeti típusa, engesztelő szentmise áldozat időpontja) megnevezése által tölti be. A gyászoló család tagjainak megnevezésével, a család szerkezetének jelzésével genealógiai funkciója van. A szöveget záró utolsó mondatok a búcsú gesztusának körébe sorolható fogadkozások, kívánságok. Kijelentéseinek egy része az életről, az elmúlásról, az emberi hivatásról szóló meditáció. A gyászjelentőt valójában a biográfiai funkció dominálja. A halott életrajzi adatainak megnevezésével (születés, halál, családi állapot, leszármazottak, foglalkozás, közéleti szerepek, háborúban való részvétel) az életpálya keretét, fordulópontjait és individuális teljesítményeit nevezi meg. Aranyosszéknek megszakítás nélkül nem volt regionális sajtója. A századelő két lapjában, az Aranyosvidékben és az Aranyosszékben, akárcsak a központi (Kolozsvár, Budapest) napilapokban hamar meghonosodott a Necrolog, Gyászjelentés, Gyászhír rovat. Míg korábban a nekrológ közismert, köztiszteletben álló személyiségek halálhíréről számolt be, a 19. század végére a műfaj a családi, nemzetségi kapcsolatok mezejében lokalizálódott. Terjedelme megrövidült, szövege pedig formalizálódott. Funkcióját tekintve szertartást szervező, biográfiai, búcsúztató és a halott emlékét ápoló jellege van. Ma az aranyosszékiek szórványosan a megyei napilapban adnak fel nekrológot. Aranyosszéken a kőbányák közelléte miatt a sírjelek hagyományosan is kőből készültek. A könnyen csiszolható és véshető hidasi kő, valamint a márvány megmunkálása specialisták tudását vette igénybe. A kőtömbök csiszolt felületei terjedelmes szöveg felvésését tették lehetővé. A betonkeretbe foglalt márványlap alkalmazása az 1960-as évektől terjedt el, majd vált általánossá. Ennek következtében a sírfelirat terjedelme összezsugorodott, csupán jelzésszerűen látja el a szövegfunkciókat. A sírfelirat első, terjedelmesebb része biografikus jellegű, 57 az olvasó felé irányul, az elhunyt életrajzi adatait tartalmazza (születés, foglalkozás, családi állapot, a halál körülményei). A szöveget záró formulák a halott irányába fogalmazott, nyugalmára, üdvözülésére vonatkozó búcsúszöveget alkotnak. A meditációra sarkalló többmondatos, olykor az obeliszk egyik oldalát lefoglaló, általában sztereotípiákból építkező elmélkedések szinte teljesen eltűntek. A sírfelirat megrövidülésével helyüket rövid bibliai mottó vette át. 56. Részletes elemzés: KESZEG Vilmos 1999. 57. A sírvers Szatmárban is az élettörténet reprezentációja volt. „Röviden a halott életét kell megírni" mondja BIHARI Lajos fejfaíró.; ERDÉSZ SÁNDOR 1968. 203.
