Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÓSA László: Múlt, jelen, jövő

nemzetiségek népi kultúrájának ügyét, amikor az sem divatos, sem a hivatalosság részéről szorgalmazott nem volt. A társaság később is ösztönözte a kutatásokat, negyedszázada elindította és változatlanul egyik rendezője a békéscsabai nemzetközi konferenciáknak, kiadványsorozatok szerkesztését és kiadását vállalta. A szép eredmények mellett nem hallgatjuk el, hogy a színvonal nemegyszer kívánnivalót hagyott maga után, és a szakember-utánpótlás sem megnyugtató, ami természetesen nemcsak társasági felelősség. Jól tudjuk, hogy ez a kezdeményezés segített némelyik szomszédos ország nem magyar kollégáival a szakmai összeköttetés megteremtésében, s ez - az elmúlt kor tükrében - nem lebecsülendő eredmény volt. Esetenként, főleg Szlovákiában a magyar nemzetiségi kutatások helyzetét is javította. Lehet, hogy a megváltozott kül- és belpolitikai helyzetben ennek a rendezvénynek is át kell alakulnia. Tudvalévően nem állandó magyarországi székhelyű sorozatnak indult. Immár több, mint egy évtizede szabadon, legálisan tarthatunk kapcsolatot a szomszédos országokban élő magyar kollégákkal. Társaságunk lett a mára sok szálon bonyolódó együttműködés központi intézménye. A tíz éven át nyaranta megrendezett szemináriumok nagyon sokat tettek a kollegialitás elmélyítéséért és a szakmai-módszertani tudás gyarapításáért. Közösen kell gondolkoznunk a megújulás formáján, az olykor jelentkező zökkenők kiküszöbölésén. Szeretném egyenként említeni testvéregyesületeinket, a Kriza János Néprajzi Társaságot, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot, a Kiss Lajos Társaságot a Vajdaságból. Ezeket az egyesületeket - hozzájuk véve a Magyar Néprajzi Társaságot is - mindannyian és kölcsönösen magunkénak érezzük és tartjuk, legyünk bármelyiknek tagjai, és éljünk bármely oldalán a határoknak. Itt említem meg kiemelkedően értékes munkája okán a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központját. A mai, világszerte jellemző konferenciázókedv és divat sodrában nem könnyű helytállni. A szakterület bel- és külföldi konferencia részvételeiről nem készült statisztika, remélem, mégis sokunk meggyőződését fejezem ki, amikor kimondom, hogy ezen a téren sincs szégyenkeznivalónk, nincs hiányérzetünk. A jövő Jóllehet a jövendőmondás az emberiség igen régi kulturális produktumai közé tartozik, ennélfogva a néprajznak is tárgya, sem a távolságtartó irónia, sem a lefegyverző determináció jegyében nem érzek indíttatást annak találgatására vállalkozni, milyen lesz a magyar néprajz a közeli vagy a távoli jövőben. Ha pedig ennek az előadásnak a gondolatmenete mégis arra kötelez, hogy arról beszéljek, milyen legyen, az - meggyőződésem szerint - ismét csak személyes, egyéni nézetek fejtegetése lehet. Véleményem nyilvánvalóan a jelenlegi lehetőségek és esélyek, illetőleg a várható gondok és nehézségek latolgatására korlátozódhat, azaz feltételes módban illő fogalmaznom. A következőkben a tematikai, a módszertani és a tudományszak szerkezetében várható állandóságok és változások fölbecsülésére teszek rövid kísérletet.