Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

E kérdések megválaszolása előtt azonban szükséges néhány általános megállapítást tenni. 1. Az aranyosszéki halottbúcsúztatás meglétéről a múlt század második feléből van feljegyzés. ORBÁN Balázs írja munkája Aranyosszékről szóló kötetében: „Aranyosszéken többhelyt, de főleg itt Kocsárdon megvan az az ős szokás, hogy temetések alkalmával, miután a lelkész végezte teendőjét, egy székely áll a sírra a végtisztességet megadni a halottnak, mikor a boldogult rövid életrajza s emlékének megáldása után, a halott nevében búcsút vészen a visszamaradott szülők, testvérek és rokonoktól."

29 JANKÓ János ismeretei szerint a halottbúcsúztatásra a templomban került sor: „A praedicatió és könyörgés után a pap a halottat elbúcsúztatja atyafiaitól, rokonaitól, minden jó szomszédjától."

30 Torockón hasonlóképpen zajlott a szertartás: „A nép aztán a koporsót magára hagyja, bemegy a templomba, a rokonok egyenkint elülnek a siralmasok székibe, énekelnek, könyörgést, prédikácziót és búcsúztatást hallgatnak."

31 Most vegyük számba azokat az adatokat, amelyeket az 1999-2000-ben minden aranyosszéki falura kiterjesztett gyűjtés eredményezett. Mészkőn nem emlékeznek a szokás meglétére. Ennek ellenére családi irattárban megmaradt az 1881-1943 között élt GÁLFFY Sámuelné BORBÉLY Róza földművesasszony kézirata, amelyben halálra készülve maga búcsúzik el családtagjaitól és ismerőseitől. Minthogy valami oknál fogva férjére neheztelt, férjének neve nem szerepel a megszólítottak között. Fronton lévő fiainak ezen az úton küldött üzenetet. Lánya, az 1921-ben született GÁLFFY Eszter, lánytestvére halálára 1985ben írt próza formájú búcsúztatót. „Ezt szóról szóra olvasta fel a pap a templomban".

32 Kövenden évtizedekkel ezelőtt szintén szokásban volt a halott verses búcsúztatása. A gyűjtés során írott búcsúztató nem került elő, mindössze a kercsedi TORNYAINE GÁL Margit (sz.1950) mondta el egy 1963-ban memorizált búcsúztató töredékét. A haláleset tragikus volta miatt a környékbeli falvakból sokan vettek részt a temetésen, az adatközlő is. A tragédiáról így számol be: „1963-ban volt. Szabó Palkó iskolába járt még. Kövenden volt. A bátyja, Szabó Gyula traktorista volt. És kinn a kövendi határon szántottak. És ő mindig szökött el és ment a határra, hogy üljön fel egy kicsit a traktorra. S akkor nem kabinas traktorak vótak. Ő ült a sárhányóra. S ahogy szántott a testvére, Gyula, leesett, leszökkent a sárhányóról, éppen a traktor kereke alá. Próbálták felemelni a traktort. De már megnyomta." A búcsúztatót ÁBRAHÁM Sanyi írta. 29. ORBÁN Balázs 1871. 76. 30. JANKÓ János 1893. 218. 31. JANKÓ János 1893. 221. 32. A két halottbúcsúztató bemutatása: KESZEG Vilmos 1998. 615-616., 617-618. 136