Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

Itt most azt szeretném nyomon követni, hogy a temetés mint esemény milyen szövegtípusokat szervez egységbe, a hangzó és írott szövegek hogyan osztják el a funkciókat egymás között, a hangzó és az írott szöveg hogyan szervez teret a maga számára. Illetve: változik-e a szöveg szerkezete, formája, mihelyt egy esemény (a temetési szertartás) szerkezetéből és szövegkontextusából kiszakadva környezetet cserél, akusztikájáról mint intonációs metaforáról

8 lemondva vizuális kivitelezésben a halottra való emlékezés, a halottkultusz eszközévé válik. A temetéskutatás, s ennek az utóbbi évtizedekben előretört ága, a VAN GENNEP-i szokásmodell

9 szerinti értelmezés a hangsúlyt a holttest eltüntetésére, a haláleset beállta miatti anarchia megszüntetésére tett kísérletre helyezte. Eszerint a szertartás az elkerülhetetlen biológiai megsemmisülés, valamint káros következményeinek kollektív tudomásulvétele, elhárítása, a környezet és az emberi viszonyok olyanfajta átstrukturálása, ahol a halottnak többé nincs helye. Az értelmezési paradigma helyességéhez nem fér kétség. A halál beálltától az elhantolásig megfigyelhető, a fájdalom megélését, kifejezését és fokozását szolgáló egzaltált viselkedés olyan pszichoterápiás stratégia, amely az egyént a közösség segítségével és ellenőrzése alatt rövid időn belül átsegíti a tragédián. Az eljárás az európai parasztság gyakorlatában általánosan ismert.

10 A halott visszajárásának megelőzése vagy elhárítása szintén általánosan ismert. A koporsó- és sírmellékletek, a halott utolsó kívánságának tiszteletben tartása, a temető gondozása, a sír meglocsolása, a koldusok megajándékozása ugyanazon motivációra vezethető vissza. A halott használati tárgyainak megsemmisítése, koldusnak való elajándékozása olyan cselekvések, amelyek a halott megnyugtatását, láthatatlanná tételét, eltüntetését szolgálják. A haldoklóhoz és a halotthoz való viszonyulás, a halott ápolási és a temetési szertartás azonban egy másik tendenciához is igazodik, A temetési szertartás keretében rituális módon állított jelek (sírjel, fénykép, nyomtatványok) a halottról beszélnek ugyan, de valójában az élőkhöz, a túlélőkhöz szólnak.

11 A nagybeteg szándékainak, végrendelkezésének, utolsó kívánságainak tiszteletben tartása, a haldokló nevében elmondott rendelkezések, bocsánatkérés, a halott szándékainak a halála utáni átmentése, kiterjesztése, továbbéltetése. Illetve, a halottról szóló orális és írott szövegek a halott emlékének megkonstruálását, kimerevítését, átmentését szolgálják. Az emlék egyik formája a narratív természetű biográfia. A homo narrans narratívumainak alapvető típusa a biográfia, ill. autobiográfia. Az egyént és történetét szoros, metaforikus, mágikus viszony köti egymáshoz. Az egyént reprezentáló történetek előadásának számtalan formáját említhetjük. Az ismerkedés tulajdonképpen bizalmas történetek kicserélését jelenti. Az individuum partikuláris története által határolja el magát a tömegtől. A gyimesi csángók a hagyományból választanak maguknak olyan keservest, amelyet a közösség magán8. Az intonációs metafora leírása: BAHTYIN, M. M. 1985. 16-31, 9. VAN GENNER Arnold 1909. 10. KUNT Ernő 1987. 160. 11. VOIGT Vilmosé, n. 19-20.