Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón
létrehozása és alkalmazása a jogtudomány, a társadalomban játszott konkrét szerepük vizsgálata a jogszociológia, mindezek történeti szempontú kutatása pedig a jogtörténet tárgya. Minden olyan egyéb forrásból származó emberi magatartás vizsgálatát a jogi néprajz kutatási területére tartozónak tekinti, amelyet a társadalom valamely meghatározott közössége elismer és szokásszerűen követ - feltéve, hogy az a fikció alkalmazásával kialakított jogterületre esik. A jogi néprajz kutatási területéhez tartoznak továbbá az emberek jogtudatában még létező, gyakorlattá, az életviszonyokban ténnyé már nem váló és csak folkorisztikus emlékekben (pl. mese, dal, monda, rege stb.) élő jogi hagyományok is, amelyekre még élő emberek visszaemlékeznek, továbbá a jogszokások és jogi hagyományok tárgyi emlékei. Módszerként pedig a komplex módszerről szól, amely TÁRKÁNY SZŰCS Ernő olvasatában a jogi néprajzi jelenségek formájának az adott község (csoport) kultúrájához való kapcsolatának (jelentésének), az állami normákhoz való viszonyának (használatának), a közösség társadalmi-gazdasági alapszerkezetével való összefüggésének (funkciójának) s változásának és vándorlásának meghatározott helyre és időre korlátozottan, a gyűjtéssel azonos idősíkban történő vizsgálatát jelenti. 73 A jogi néprajz fogalma, tárgya, módszere és forrásai Mivel - mint arra korábban utaltunk - a jogi néprajz a magyar kutatásra jelentős hatást gyakorló német nyelvterületen gyökereiben erősen kötődött a jogtörténethez, a diszciplína tárgya, módszere tekintetében ennek viszonylatában teszünk kísérletet az elhatárolásra. Míg a jogtörténet tárgyát elsődlegesen a jogi normák vizsgálata jelenti, a jogi néprajz e speciális társadalmi normán túlterjeszkedve a történeti változások adott szakaszaiban a jogi vonatkozású szokásnormát, az ebből kialakuló szokásjogot, továbbá a jogszokást és a jogi népszokásokat vizsgálja. Megközelítési szempontja a jogtörténethez képest annyiban eltérő, hogy míg a jogtörténet elsősorban a jogalkotás oldaláról közelít, a jogi néprajz a jogérvényesülést is vizsgálati körébe vonja - különös tekintettel a jogkövetés jogtudati és jogismereti elemeinek motívumai között a tradíció szerepére. A legújabb kutatások a jogtörténet területén is felhívják a figyelmet a joghatékonyságot befolyásoló, a jogi néprajz által megkülönböztetett figyelemmel vizsgált gazdasági, kulturális és erkölcsi normák meghatározó voltára. 74 A jogi néprajz a jogtörténet hagyományos fogalmához képest részben tágabban körülhatárolható kutatási területét a tradicionálisan meghatározott néprajz tárgyára, elsősorban a szélesen értelmezett paraszti társadalomra, annak változásvizsgálatára szűkíti le/ b 73. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1994. 74. KAJTÁR István-VISEGRÁDY Antal 1988.; KAJTÁR István 1997. 20-22. 75. A szélesen értelmezett paraszti társadalom definiálásánál SZABÓ László meghatározását fogadjuk el, amely szerint a századfordulón s az azt megelőző időkben azok tekinthetők a falu paraszti közösségéhez tartozóknak, akiket napi tevékenység, közös értékrend köt össze, s akiket a közösség meghatározott formákkal és gesztusokkal elfogadott közösségi tagnak. Ezek legfontosabb csoportjai a parasztok, a helybeliek és a jöttmentek.; SZABÓ László 1993. 189-190.
