Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón

A jogi néprajz forrásai a jogtörténetnél jóval szélesebb körűek: az írott forrásokon túl a szóbeli források és a népi kultúra tárgyi emlékei is bővítik ezek körét. Módszerei között a történeti és jogi technikák említendők, de a metodikai szempontból leíró, analitikus, illetve összehasonlító jogi néprajz

76 az említetteken kívül gyakran alkalmazza a speciális néprajzi módszereket is, különösen a kérdőívet, az interjút és a terepmunkát. Összegezve: a jogi néprajz (jogi etnográfia) olyan interdiszciplináris tudományterület, amely az írott források mellett a szájhagyományra és a népi kultúra tárgyi emlékeire is támaszkodva jogi, történeti és néprajzi módszerekkel elsősorban a történetiségében is szélesen értelmezett paraszti társadalom szokásnormáinak, jogszokásainak, jogi népszokásainak és hagyományainak vizsgálatával foglalkozik - a tradicionális népi kultúra egészében való elhelyezést követően a szerkezeti és funkcionális elemek feltárását, elemzését, és a változások irányának meghatározását tekintve feladatának. 76. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1994. 165.