Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón

Alapfogalmak, alapproblémák a magyar jogi néprajzban Terminológiai bizonytalanságok Már magának a kutatási területnek a megnevezése is zavarba ejtően sokféle. A jogi népszokások kutatására irányuló tevékenységet az 1800-as évek végén megjelent első publikációktól az egyes országokban általában attól függően nevezték el, hogy tárgykörét mely más tudományokkal hozták kapcsolatba - csak a legismertebb példákat említve a franciáknál folklore juridique, a németeknél rechtsgeschichtliche Volkskunde, Rechtsärchaologie, rechtliche Volkskunde, az angolszász nyelvterületeken Ethnography of Law, Juridical Anthropology, Ethnojurisprudence, Legal Anthropology, illetve a kutatás tárgyára utalva a sokféleképpen értelmezett Folk Law

62 néven említették. Ezen összefüggésben válik érthetővé a nálunk is tapasztalt terminológiai bizonytalanság: a kapcsolódási pontoktól függően hol népi jogszokáskutatásról vagy népi jogéletkutatásról, néprajzi jogkutatásról, hol jogi népszokáskutatásról, illetve jogi néprajzról, jogi etnológiáról vagy jogi antropológiáról szólnak a hazai kutatók. A jogi népszokásokat, vagy ahogy Magyarországon TAGÁNYI Károly a korabeli nemzetközi gyakorlatnak megfelelő szóhasználata után nevezték, népi jogszokásokat egyrészt leíró módon, másrészt a jogi jelenségekhez való viszonyuk alapján igyekeztek meghatározni. TAGÁNYI az írott és jogi formákba öntött szokásjoggal állítja szembe „a nép között élő megíratlan, jogi alakba nem öntött jogszokásokat, jogi szertartásokat és jelképeket."

63 SZENDREY Ákos a kört a népköltészet egyes emlékeivel, babonákkal és szimbólumokkal bővíti.

64 PAPP László teljes körű definícióra törekszik a tételes joggal egyező, az ettől tévesen eltérő, vagy ezzel tudatosan ellenkező szabályokat, valamint az egyes életviszonyoknak a tételes jogtól nem érintett szabályait és a hajdani jogi érvényükből lesüllyedt szabályokat, cselekvésmódokat sorolja a népi jogszokások közé - valamennyi közös sajátosságának az állami jogra utalást tartva.

65 SZABÓ Imre jogszociológiai szempontból vitatja a meghatározás helytállóságát. Véleménye szerint a néprajzi jogkutatásnak a közvetlenül vagy kimutathatóan a néptől eredő, a népi kultúra hatását magukon viselő jogi jelenségeket kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy azok az írott vagy íratlan joganyagban, illetve a jogélet mely területén nyilvánulnak meg. A néprajzi jogszemlélet feladata ezen a jogszokásoknál jóval szélesebben értelmezhető jogi jelenségek népi eredetű szerkezeti és funkcionális elemeinek feltárása, elemzése, a népi kultúra egészében való elhelyezése és a változások irányának meghatározása.

66 BÓNIS György jogtörténészként elsődlegesen a jogtörténet íratlan forrásainak tekinti a népi jogéletkutatás tárgyaként megjelölt népi jogszokásokat, amelyeket jogi tartalmú vagy jelentőségű, a kis közösségben érvényes szokásokként jellemez.

67 62. Néhány az értelmezési lehetőségek közül: customary law, unwritten law, common law, indigenous law, primitive law. DUNDES Renteln, Alison-DUNDES, Alan 1994. I-XIII. 63. TAGÁNYI Károly 1919. 3. 64. SZENDREY Ákos 1936. 65. PAPP László 1941. 6. 66. SZABÓ Imre 1942. 423-425. 67. BONIS György 1941.; 1979. 685.; SZABÓ Imre 1942.