Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón
A JOGI NÉPHAGYOMÁNY- ÉS NÉPSZOKÁSKUTATÁS EREDMÉNYEI, ALTERNATÍVÁI, A JOGI NÉPRAJZ ALAPKÉRDÉSEI AZ EZREDFORDULÓN NAGY JANKA TEODÓRA „A tudományos szakok semmiképpen nem lezárt fiókok, hanem intézményesült lehatárolások, és így kézenfekvő, hogy újra és újra átfedések jelentkezzenek. " (H. Bausinger) Nemzetközi kutatástörténet (jogi néprajz, jogi antropológia) Jogi néprajzi kutatások Európában A kezdetek: 1800-1914 Európában a jogi néprajzi kutatások kezdetei egyrészt a történeti-jogi szemlélet megjelenéséhez, másrészt a kormányzás és a kodifikáció pragmatikus követelményeihez köthetők. Az elméleti kiindulópont a 19. század elején Friedrich Karl von SAVIGNY által megfogalmazott történeti-jogi szemlélet megjelenése, amely következményeképpen a német területeken a jogi néprajz gyökereiben és művelésében lényegében napjainkig a jogtörténethez kötődik. A német jogtörténeti iskola legjelesebb képviselői munkáikban kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a szokásjog körében elhelyezett, a népi kultúra minden megnyilvánulásában - a népmesékben, a közmondásokban, az énekekben, stb. - jelenlévő népi jognak. Ennek szellemében gyűjti össze Jacob GRIMM a „jogi régiségeket", s vállalkozik a jogi néprajzot az összehasonlító jogtudomány részének tekintő KOHLER az európai népek jogi szokásainak összehasonlítására, a párhuzamok feltárására. 1 A másik, kifejezetten gyakorlatias indítékkal a jogi népszokások gyűjtésével először az orosz területeken találkozhatunk. Az orosz állam a 18. századtól mind nagyobb jelentőséget tulajdonít az egyes népek szokásleírásainak - közöttük a jogi vonatkozásúaknak -, elismerve a meghódított népek azon jogát, hogy saját ügyeikben saját jogszokásaik szerint önmaguk járhassanak el. Miként TAGÁNYI Károly a témában született első magyar nyelvű kutatástörténeti összefoglalóban ismerteti, az első, SZPERANSZKIJ gróf nevéhez köthető szokásjogi összeírás 1822-ben készül. A szibériai népek jogszokásai a helyszínen, „az illető nép ajkáról, előkelői1. GRIMM, Jacob 1816.; KOHLER, J. 1886.
