Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

lésére. Kalotaszegen ezt követően épült haranglábak között, a biztosan datálható magyarókereki (1690) mellett, ugyancsak a 17. század emlékei lehettek a vistai, a nagypetri, az 1796-ban újjáépített ketesdi, közülük a legkorábbi, az 1924-ben lebontott magyarbikali harangláb volt. A 18. században már több olyan írott forrással találkozunk, ahol faépítkezésről szólnak. Nádasdarócon 1728-ban arról panaszkodtak, hogy ellopták a harangot, mely ekkor még a templom mellett, a falutól távol állott. A mai harangláb ezt követően épült. A hívek nélkül maradt Magyarsárd templomának harangjait 1740-ben szállították Türébe, s mivel a ma is álló román kori templomromnak nem volt tornya, egykori harangjai csakis haranglábon állhattak. Magyarvalkón a román egyház haranglábáról 1750-ben írnak, Bábonyban - a ref. templom karzatának felirata szerint - 1752-ben emelték az egyház faépületeit. Inaktelkén, Kolozson, Magyarzsomboron és Zsobokon 1754-ben már állt egy-egy harangláb, 1758-ban Magyarszentpálon, 1769-ben Kajántón (az 1820 után újat építenek), 1772-ben Türében említenek ilyen faépítményeket. Szamosfalván 1775 után épülhetett a harangláb, Egeresen 1781-ben, Bogártelkén 1794-ben kérnek templomépítési engedélyt, s valószínű, hogy a haranglábakat is akkor építhették. Ketesden, 1796-ban, a dűlő félben levő régi fatorony helyébe építik az újat, Tamásfalván az 1700-as évek végén döntötte le a vihar a haranglábat, ezt vallja ugyanis 1826-ban egy 70 éves tanú, a református egyház régi javainak összeírásakor. 18. századi lehet a makói, a sztánai, illetve a tordaszentlászlói fatorony, hiszen 1816-ban, 1817-ben, illetve 1815-ben már javításra szorultak. 2. kép. Haranglábak: Ketesd, Vista, Magyarbikal