Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

3. kép. A nádasdaróci és a bábonyi harangláb - DEBRECZENI László rajzai Az 1800-as években épített haranglábak sorát a rődi nyitja 1810-ben, majd ezt követi Középlak (1818), Kajántó (1820-26 között), Gyalu (1826 u.), Sárvásár, ahol 1874-ben, és Kiskapus, ahol 1895-ben emeltek új építményeket a régiek helyére. A mérairól, 1862-ben történt lebontása előtt mindössze egyszer, 1857-ben írtak. Korodon 1888-ban javítják a haranglábat, építésének ennél korábbinak kellett végbemennie. Patán Darvai Imre birtokos 1828-ban alapít egyházat, s emeltet - többek között - egy haranglábat is, melyről csak annyit tudunk, hogy 1868-ban készülnek felújítani. A vidék román egyházai esetében, fa harangláb állt Magyarvalkón (1750), a 18. században emelt és 1938-ban M agyaré ke re kére költöztetett bécsi, az 1762ben épített és 1934-ben Máciesji faluba költöztetett kiskaloti templomok mellett. Kisfenesen ma is áll az 1850-ben emelt harangláb. A református egyház(ak) Vizitációs Jegyzőkönyvei és Kurátori Számadásai pontos adatokat őriznek, ami a fa haranglábak lebontásának körülményeit, illetve idejét illeti. Erre általában 1820 és 1890 között, az új templomok és tornyok építésekor került sor. Az alábbiakban az első évszám a harangláb lebontásának évét, a zárójelbe tett évszám legkorábbról ismert említését, a dőlt szám - ahol ismert - az adott építmény építését jelzi. Ahol a harangláb ma is áll, ott ezt x-szel jeiöljük.