Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

farnasi, és a lebontott magyarbikali harangláb, valamint a vidék számos román fatemploma (Egeres, Egerbegy, Bedecs, Kisfenes stb.). Eddigi ismereteink szerint Kalotaszegen a legkorábbról ismert - datált - faépítmény, az 1694-ben épült és 1897-ben elbontott magyarókereki harangláb volt, és ide kell sorolni a míves koraközépkori kőfaragványokat is őrző talapzatra épített vistai, és a már lebontott magyarbikali haranglábakat, a magyarvalkói és a bánffyhunyadi református templomok toronysisakjait, a lebontásra került alsófüldi, a derétei (épült 1672-ben), a nagypetri (17. sz.) román fatemplomokat. Fatemplomok Bár napjainkban egyetlen magyar faluban sem áll fatemplom, írásos emlékeink azt igazolják, hogy a 18-19. században, 12 kalotaszegi faluban az új Istenháza, fából volt építve. 1730-ban emelt Alsójára „.. .kis templomocskája.. .patics fallal bírt" 1820-ig, amikor a ma is álló kőtemplomot emelték. Bábonyban egy 1754-ben kelt inventárium szerint „itten vagyon a református eclésiának a régi templom helyébe, ugyan fából tsinált új temploma", melyet 1934-ben, lebontása előtt, DEBRECZENI László még felmért. Györgyfalván a katolikusok által elfoglalt templom helyére, 1761 után Jsak fából is egy templomot" emeltek, amelyet 1887-ben, az új templom építésekor bontottak el. Kajántón az 1736-ban épület nélkül maradt protestánsok, 1769-től kereken száz éven át „szalmával fedett oratóriumba jártak", mivel az 1800-ban megkezdett kőtemplomuk építését csak 1870-re tudták befejezni. Kolozson 1754-ben már biztosan állt egy fatemplom, 1825-ben ugyanis, amikor a ma is álló templomot felszentelték, ide helyezték át a régi, elbontott fatemplomból, 1754. március 4-én eltemetett Kendeffy Gáborné, Bánfi Zsuzsanna földi maradványait. Kolozskarán a múlt század közepén „a régi papilakot alakították át oratóriummá", Korodon 1872-ben feljegyezték, hogy „Imaháza egy fából készült roskatag épület", melyet valószínű, hogy a múlt század közepe táján emeltek. Az biztos, hogy 1854-ben „az imaház meg deszkázásáért" Nyilas Márton kurátor 5 forint és 25 krajcárt fizetett. Magyarfenesen, akárcsak Györgyfalván, ugyanaz a patrónus, a hithű katolikus Haller György játszotta át a jezsuitáknak a reformátusok vagyonát, mi több, 1790-ben bekövetkezett haláláig, semmiféle építkezést nem engedélyezett nekik. Kisméretű fa oratóriumukat így csak 1794-ben, Jósika Imréné hathatós támogatásával építhették fel, mely épület negyed évszázadon át, 1820-ig szolgálta a protestáns gyülekezetet. Patán a református egyház megalapítása Darvai Imre ottani birtokos adományainak köszönhető, aki 1828-ban templomot, tornyot és papi lakot építtetett a faluban. Fatemplomáról ez idáig csak egy 1868-ból származó konkrét adatot ismerünk, amikor Nagy András kurátor 30 krajcárt költ a kolozsi ácsokra, akik „a fatemplom és parochia körül kívánandó építkezéseket...jöttek megvizsgálni". Rőd Ajtón filiája volt, legkorábban 1826-ban említett fatemplomáról, 1871-ben azt írják, hogy jó karban van, bár mindössze 6 család látogatja. Szamosfalván 1727-ben ment végbe a templomfoglalás, s a fennmaradt peres iratokból csak azt lehet kideríteni, hogy 1772-ben még mindig csak a „kis Fa Templom és Parochalis Háznak való helyet" kéri az egyház. Ezt követően épült meg a kis-