Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Páll István: Meddig tart Erdély? (Erdély és az Alföld népi építészetének határa)

1. kép. A magyar parasztház fejlődésének vázlata - BALASSA M. Iván zott területi egység, a Partium, mely bár politikai egységnek tekinthető, mégis átmenetet képez Erdély és az Alföld között, s hol Erdélyhez, hol a királyi Magyarországhoz tartozott. E rövid cikkben arra vállalkozom, hogy megpróbáljam számba venni az erdélyi népi építkezés (és itt csak a lakóházakra koncentrálok, bár több más építészeti elem, épület alapján sokkal árnyaltabb képet kaphatunk) és az alföldi népi építészet érintkezési területét, azt, hogy az egyes kutatók milyen kritériumok alapján határozták meg a népi kultúra e kis, de nem elhanyagolható szeletének segítségével Erdély nyugati határát. A klasszikus típusba sorolás a 30-as években BÁTKY Zsigmond munkásságának köszönhető, aki a lakóházak tüzelőberendezéseinek vizsgálata során állapított meg a magyar nyelvterületen öt népi építészeti területi típust (pontosabban házfajtákat). Ennek egyike a keleti vagy erdélyi, melyet BÁTKY az egytüzelős, tehát archaikusabb típusnak tartott, szemben az ország többi részén kialakult kéttüzelős típussal. Megfogalmazása szerint: „Az erdélyi ház ... tűzhelyes ház. Ez a tűzhely... egymagában is állhat a házban s mindazt a munkát elvégezheti, mely máshol a kemence és a tűzhely együttes feladata. Ha párosul is hozzá kemence, a kettő egy egységgé olvad s a helyiség egysejtű marad. Ezt joggal hívhatjuk szobának. Külön főzőhelyiség (konyha) nincs, de van érthetőleg nyári főzőhely vagy a szabadban, rendesen sütőkemencével, vagy az ereszben. E nyári főzőhely újabban konyhává próbál átalakulni."

3 Az ősi erdélyi ház fejlődésmenete szerinte a következő3. BÁTKY Zsigmond é. n. 224.