Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Páll István: Meddig tart Erdély? (Erdély és az Alföld népi építészetének határa)
2. kép. Házterületek a 17-18. században - BARABÁS Jenő képpen alakult: „Volt egy egysejtű hajlék szabad tűzhellyel, füstfogó nélkül, előtte nyitott eresszel. Ez volt a füstház. Ebben tüzeltek télen-nyáron. Ez később füstfogót és kürtőt kapott s a füstöt az ereszbe vezették. Később az eresz bezárult és ide is építettek nyárra szabad tűzhelyet. Most már ez lett a mennyezet nélküli füstház vagy pitar, a füstetlen helyiség pedig a ház. Ez a tüzelő, illetőleg az ilyen ház, általánosan fellelhető a székelység, erdélyi magyarság és primitívebb formájában az oláhság között. Sőt, az Alföld keleti felén, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Borsod, Abaúj, Gömör megyéken át egészen Heves megyéig eljut." 4 Summázatként megállapítja, hogy „hazánk keleti felében, a Sajó torkolatától számítva a Felső-Tiszavidéki alföldön, Szatmáron, Szilágyon s Bihar keleti hegyvidékén át le a Székelyföldig, Erdély egész területén, a legrégibb háztípus egy egysejtű, tűzhelyes, füstös hajlék, melynek ajtaja a hátsó rövid oldalra nyílik. Ezt keleti magyar, vagy mivel legtisztább formában és legnagyobb számmal Erdélyben maradt fenn, erdélyi magyar háztípusnak nevezzük." 5 BÁTKY iménti meghatározása és a területi behatárolás - az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt - igen sok pontosításon ment keresztül, hiszen a népi építészet kutatói több más szempontot is igyekeztek figyelembe venni az árnyaltabb megközelítés érdekében. Nem elhanyagolható szempont, hogy a táji típusok mikor alakultak ki, hiszen a BÁTKY-féle besorolás óta rengeteg régészeti, levéltári anyag került elő, s igen intenzív néprajzi kutatások is folytak az egész nyelvterületen. A kérdés tehát az, hogy az alföldi építkezés milyen intenzitással és mélységben hatolt be Erdély területére, illetve az erdélyi hatások mennyire érintették, ill. 4. GYÖRFFY István 1943. 146. 5. BÁTKY Zsigmond é. n. 182.
