Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Ozsváth Gábor Dániel: Malomépítészet Torockón a 18-19. században

MALOMÉPÍTÉSZET TOROCKÓN A 18-19. SZÁZADBAN OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL Bevezetés Az Erdélyi-medencében a malomföldrajzi viszonyok, a magas hegyek és a körülöttük elterülő fennsíkok az őket átszelő folyókkal, patakokkal többnyire a vízimalmoknak kedveznek. Ezt látszik alátámasztani az az 1894-ben készült, és 1896-ban közzétett statisztikai felmérés' is, miszerint Erdélyben 5031 kis vízimalom (7128 vízkerékkel és 16 turbinával), 1 kis szélmalom, 105 nagy vízimalom (506 vízkerékkel) működött az adatrögzítés idején. Erdélyben hajómalmok meghajtására alkalmas folyók a Szamos és a Maros voltak. Ezen adatokból következik, hogy a statisztika által említett kismalmok többnyire gátasmalmok voltak. Hiányossága, hogy nem tudjuk meg ebből közvetlenül a vízkerék típusát, azaz a meghajtásának alul-, fölül-, középen csapó, esetleg vízszintes forgássíkú voltát. A szakirodalom és az általunk kutatott adatok azt bizonyítják, hogy az Erdélyi-medencében túlsúlyban a felülcsapó vízkerekek voltak, de működtek alulcsapó, sőt a sebes vizű patakok mentén, főleg Dél-Erdélyben ún. csuturás (vízszintes forgássíkú) malmok is. Az Aranyos folyó az Erdélyi-medencében - a Szamos és a Maros völgye mellett - az egyik legfestőibb gyűjtőmedencével rendelkezik. Az Erdélyi-középhegységet átszelő Aranyos folyó mellékvizei 1000 méter feletti hegytömböket szabdalnak fel, csodálatos szurdokvölgyeket alakítva ki. Ilyenek északi oldalról a következők: a Jára vize a Járaszurdokot, a Hesdat-patak aTordai-szakadékot, a Berkeszi-patak a Berkeszi-szorost hozta létre. Déli oldalról a Torockai-patak, amely a torockószentgyörgyi vízválasztótól eredve Havas-patak néven északnak veszi útját, majd a Székelykő és az Ordaskő között meghúzódó Torockó-Borrévi-szorost képezi, s Torockai-, majd Verők-patakként Borrévnél ömlik az Aranyosba. A vízválasztótól délnek tartó Szilas-patak a Kőközön vágja át magát, mielőtt Nagyenyednél beomlik a Marosba, s útközben máig több vízi szerkezetet hoz működésbe. A Torockai-hegység geológiailag juramészkő felépítésű, amelyben lencseszerűen vastartalmú telepek alakultak ki. A középkortól egészen a múlt század végéig az említett telepek szolgáltak fő alapanyagául a messze földön híres torockói vasművességnek. Az Aranyos mente adottságainál fogva a legutóbbi időkig gazdag a sebes sodrású patakok által meghajtott vízi szerkezetekben. IRIMIE, Cornel - az Állami Vízügyi Bizottság által 1957-ben készített, az összes vízhasználati egységre kiterjedő 1. JEKELFALUSSY József 1896. 13-5. Táblázatok.