Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Ozsváth Gábor Dániel: Malomépítészet Torockón a 18-19. században

1. kép. A torockói kohó oldalnézete (EDVI ILLÉS Aladár rajza JANKÓ János 1893. könyvéből) felmérésre hivatkozva - az Aranyos vízgyűjtő medencéjében 352 működő, vízzel hajtott szerkezetről (malmokról, kallómalmokról, ványolókról, gyapjúfésűkről, gatterekről) tesz említést.

2 Emberi letelepülésre utaló nyomokat a régészeti kutatások e területen már a rézkortól kimutatnak. Közigazgatásilag ezen térség az idők folyamán tartozott TordaAranyos vármegyéhez, Alsó-Fehér megyéhez, Aranyosszékhez, napjainkban pedig Kolozs és Fehér megyékhez. Ez a változatos táj a népesség szempontjából is Erdély etnikailag egyik legszínesebb megyéjének tekinthető. Ezt hűen tükrözi a Csiblok és a Székelykő tövében elterülő Torockói-medence, ahol az elmúlt századok folyamán különböző nemzetiségek éltek együtt, s többször játszódott le etnikumváltás is a magyarok, szászok, székelyek, románok között. Napjainkra Torockó és Torockószentgyörgy maradt a két, magyar többségű község

3 a vidéken. Lakosságuk megélhetését az idők folyamán - a mezőgazdasággal szemben - egyéb természeti kincsekre, a vas- és nemesfémbányászatra, a sebes vizű patakok által meghajtott kohókra, vas- és kapaverőkre, az itt előállított szerszámokkal való kereskedelemre, valamint a malmokra alapozták. Erről tanúskodik a következő, 1599-ből való feljegyzés is: „Veottem egy Torockay vasat az malom, kerek horgához".

4 Sokan feldolgozták már e település történetét, vasércbányászatát, népművészetét, építészetét. Itt különös jelentőséggel bír az az általános elv, miszerint ahhoz, hogy valamely településről átfogó építészeti képet kaphassunk, óhatatlanul meg kell ismernünk bizonyos mesterségekhez kötődő építményeket, emlékeket is - mint a vasverők, malmok, vágóhidak, kovács-, kádárműhelyek, gazdasági épületek -, 2. IRIMIE, Cornel 1968. 470. 3. Mivel Torockó egészen századunk elejéig városi ranggal rendelkezett, majd községi rangra süllyedt, ezért használom a régebbi adatoknál többnyire a város, a maiaknál pedig a község kifejezést, 4. SZABÓ T Attila 1998. VIII. 129.